Sziasztok! Játékra hívlak benneteket. Ezen az oldalon bárki kérdezhet bármit (egyelőre az oldal profiljába illeszkedő kérdést). Feltesszük a kérdést, majd hagyunk néhány napot, hogy akinek van kedve, válaszoljon. Utána jöhet a következő!
Nálunk nehéz kérdés... Csupa finnyás, és régimódi pocakkal megáldott nép... Az egyik ezt nem szereti,a másik azt nem akar enni... ennek ez zsíros,annak meg az a baja,hogy miért nem tettem alá több zsírt!
Na így főzzön az ember jót!
Van egy vegetáriánus is a családban,és olyan is aki se a diót,se se a mákot nem eszi..
Ez mind azzal jár,hogy 100 féle ételt kell kitalálnom,aztán ebből is egy kicsikét,meg abból is egy kicsikét...
Így hát lesz töltöttkáposzta,amit csak a férjem és a nagyfiam szeret.
Lesz hal,amihez én ragszkodom,(ráadásul diétáznom is kell,tehát pont jó)
Sütök kacsát,a kis menyemnek,és csinálok sajtos rakott zöldségeket a vegának. A kisebbik fiam a rántott húsért van oda.
Régen minden karácsonykor volt hideg töltött hasalja,krumplisalátával, mert ezt előre meg lehetett csinálni...-de már únják.
Természetesen a bejgli nem maradhat el,és a zserbó sem. Kész a kesztekercs,lesz joghurttorta,és valami meggyes süti is kitalálódik még addíg. Aztán ha ennek vége,feltesznek a hordágyra... és.. ...
Gyerekkoromban sokat voltam a Nagymamámmal,akivel a férjhezmenetelem óta együtt is lakunk. Gyerekként inkább a sütésekben szerettem segíteni neki, aztán amikor összeköltöztünk,jött a főzés is. Eleinte csak ő főzött, pár éve aztán rám szállt a fakanál. A gyerekeim születése óta itthon vagyok,így jutott időm sok mindent megtanulni,kipróbálni. Jórészt autodidakta módon szakácskönyvekből tanultam egy csomó mindent,illetve az Anyutól és a Nagyitól.
Első kelt tésztám a szalagos fánk volt,az élesztőt kinyírtam a forró tejjel, a fánk nem kelt meg,de én lelkesen kisütöttem,hááát , ágyúgolyónak kiváló lett volna.
Én 8-9 éves korom körül kezdtem főzni, igaz, akkor még kényszerből. Anyukám sajnos beteg lett, majd 1 évig kórházban volt, apukám három műszakban dolgozott, muszáj volt besegíteni neki. Már akkor is élveztem. Persze, paprikáskrumplival kezdtem, és így tovább. Együtt tanultuk apuval a konyha rejtelmeit.
Emlékszem, egyik első alkotásunk mákos nudli volt. Apu megkérdezte anyut a kórházban, hogy is kell csinálni. Maminak természetes volt, hogy a krumplit le kell szűrni, apunak nem! Csak öntötte, öntötte a lisztet a krumplihoz, nem értette miért nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Minden edényben, tálban nudli volt! Nagyon sokáig ettük! Azóta sem ettem olyan finom nudlit!
Hát így kezdődött, és azt hiszem, véglegesen meg is fertőződtem!
Az én tudásom nem nyúlik a gyerekkoromig vissza.Ugynis én voltam a kisebb lány,és valahogy mindig kiszorultam a konyhából.Meg sokkal izgibb volt indiánosat játszani a közeli kiserdőben.Idősebb koromban már remekül tudtam sütni-főzni,de csak fejben,nem voltam rászorulva.Aztán,ahogy a férjemmel megismerkedtünk,és bekerültem a családjukba,az ő tündéri nagymamája nagyon sok mindent megmutatott.Akkor kezdtem igazán érdeklődni a sütés-főzés ir.ánt.A mami igazi parasztasszony volt,sosem dolgozott,csak a családot látta el.Volt ideje kikísérletezni mindet.Én már akkor rengeteget tanultam tőle.Egyszer meg akartam lepni a férjemet,-akkor még nem volt az- a kedvencével,szilvásgombóccal.Na,azzal ha megdobtam volna valakit!!Még a kutya is morogva ette!Ahogy összeházasodtunk,egyre több mindent tudtam főzni,.Persze apukámat van ,amior még ma is hívom,hogy jól csinálom -e,ezt,vagy azt.Nálunk Ő a főszakács,a pörkölteket is istenien tudja,de ha kell tésztát is gyúr.Anyukám is,de Ő kevésbé szereti csinálni.Ebben a + évben,amióta itthon vagyok,nagyon sok mindet tanultam, kipróbáltam.Elsősorban a kenyérsütésnek örülök a legjobban.Régen is sütöttem keltes dolgokat,de nem ennyit,és főleg nem kenyeret.Mióta én főzök,a férjemnek,azóta valahogy mindig azt mondja,jobb,mint anyósom főztje.Kell ennél nagyobb dícséret?
És Mónika! Az én párom is hízott! Viszont a szilvásgombócomból 10-nél kevesebbet soha nem eszik!
Nálunk az volt a varázsszó, hogy te csak tanulj kislányom! anyám soha nem engedett a konyhába, az ő területe volt. Idegesítette ha ott lábatlankodtam. Nem volt türelme tanítgatni. Férjhez mentem 19 évesen, 1 év múlva már önállóan éltünk és elkezdtem főzögetni, szörnyű eredménnyel, de kitartóan. Hétközben menza, hétvégén húsleves és rántott hús. Ez volt a repertoár évekig. Desszertnek túrógombóc és gyümölcstorta felváltva. A sütés tanultam meg hamarabb és azt jobban is élveztem. Főzni igazából 6-8 éve tanultam meg úgy, hogy a párom azt mondja, ez jobb, mint az anyámé. Ja és a párom az utóbbi 5 évben 12 kilót hízott, lehet hogy tényleg jól főzök?
Hát engem is már kislány korom óta vonz a konyhaművészet, mindig ott áltam édesanyám mellett, és figyeltem. Engedte, hogy segitsek nudlit formázni, tésztát vágni ( mert ő még csinálta akkoriban) darálós kekszet csinálni és ilyesmikben rész venni. Nagyon élveztem. Kb 13 éves voltam amikor egyedűl csináltam piskótát, onnantól kezdve a sütemények nagy részét én készítettem a családnak.Főzni csak miután férjhez mentem kezdtem el, de nem éreztem magam idegennek a konyhában. Másként főzök mint édesanyám, de hát ne is mondhatom hogy tőle tanultam meg főzni. Szeretek új ízeket kipróbálni, újdonságokat megkóstolni. Többnyire próbálom megreformálni a főztömet.
Egész pici kislányként a pogácsa tésztából szagattam pici pogácsákat a teatűzhely platniján baba edényben megsütöttem ezt adtam a b abáimnak enni! Nagyimat mindig figyeltem mit hogyan csinál aztán amikor Dani fiam megszüketett fokozatossan vettem át a főzést nagymamámtól! Sokat tőle tanultam aztán jöttek a saját receptek is!
Én is kérdeznék tőletek Pékecskék. Kíváncsi vagyok rá, hogy mikor vetettétek bele először magatokat a sütés-főzés rejtelmeibe ? Egyedül tanultatok meg sütni-főzni vagy segítséggel ?
Bevásárlás? Hm. Ez az igazán nekem való dolog! Imádok a boltokban bóklászni, nézgelődni. Persze az eredmény nem mindig mutatja az időt is, de nálam nem mindig a vásárlás az első. Mint már sokszor írogattam is, gyermekeim nagyok lévén, sokszor adódik időm, ha van kedvem hozzá persze, hogy a közelünkben levő Corába, Metróba elmegyek, és mindent megtapogatok, megnézek, elolvasom, hogy mit mire használnék... Szóval 2-3 óra símán elmegy ilyenkor. Mondjuk ez számomra nem elfecsérelt idő, mert sok olyan dolgot találok, amiről még nem is hallottam, vagy nem is tudtam, hogy ilyen is létezik. Van, amire szükségem is lehet, de olyan is előfordul, hogy csak meglepődöm, oszt megyek tovább. Amikor viszont tényleg vásárolnom kell, nálam is a cetli az első. Időnként aztán a kabátzsebeimet nem győzöm üríteni, mert már nem tudom, hogy melyik az aktuális, és melyik a lefutott lista. De mindig írok, mert sokszor szétszórt vagyok, ezért ha valami eszembe jut otthon, akkor gyorsan papírra vetem. Aztán Masala módjára összesítem őket. Csak hétvégén főzök, pláne mióta apjukkal kettecskén maradtunk. Igaz, a szülőket időnként meghívjuk ebédre, de nálam minden terv szerint megy. Előre mindent kigondolok, és ha valami nincs itthon hozzá, akkor megveszem a lista alapján. Más kérdés a katalógusok, reklámújságok esete. Ezeket rendszeresen elolvasom, és ismét "cetlizek". Mert ugyi ha egy árucikket használok, vásárolok általában, és az épp ezután lesz akciózva, akkor nem hagyom ki. Legyen az fagyasztott termék, vagy háztartási eszköz, tisztítószer, mosószer. Ezeket is tudatosan vásárolom terv szerint. Kivéve, amikor ember tervez..... A boltban pedig meglepődök, hogy nincs, vagy épp olyan dolog van akcióban, amit csak úgy bedobtak a köztudatba, és nekem milyen jó lenne venni. Ilyenkor átértékelem a szempontokat, és muszáj újraterveznem mindent. A Corában egyébként is sűrűn csalogatnak hirtelen akciókkal engem...... Hétköznap csak újságot szoktam a kis boltokban vásárolni, max 1-2 kiflit, vagy sütit reggelire a páromnak. De ezekben a boltokban nem nagyon nyitom ki a pénztárcám, mert itt rendszerint minden drágább, mint egy multinál. Kivéve, ha akcióban megéri valamit megvenni. A nagyja marad a multikra. Tescóba nem járok, nem szeretem valamiért. Aldi sajnos, még nincs nálunk, de talán ebben a hónapban már megnyit. Addig marad a Lidl. Egy darabig nagyon visszafogott voltam itt, de mostanra egyre jobban megismerem, és megszeretem a termékeit. Vannak meglepően jó dolgaik, persze nem minden, de van olyan áru, amit csak itt veszek meg. Ez is kialakult szokás nálam. Piacra nem járok, pedig ha nagy ritkán ki tudok menni, nagyon élvezem. Messze van tőlünk sajnos. Így a zöldégeket is boltokban szoktam venni. Hát "röviden" ennyi.
Mi az utóbbi 10 évből kb. 8-ban töves fát vettünk, mert nekem sincs szívem vágottat venni. Csak hát már nincs hely ahová kiültethetnénk. Ezért idén kivesszük, természetesen tövestül, ami a tavalyi fa volt.
2 éve vettünk a kertbe, ilyen talpas, műanyag, terra színű virágtartókat, amiben az egynyári virágok vannak, ezért ilyenkor üres. Szóval mostanába abba rakjuk a fát. De én is csomagoltam már fényes műanyag csomagoló papírba, a díszekhez illő színben, és összekötöttem a fa tövénél szalaggal. De egyszer találtam egy kiselejtezett karácsonyi terítőt, ami már tök foltos volt, és pici luk is volt rajta. Na ezt erre a célra használtam évekig, mert a cserépen buggyos, és nem látszanak a zsírfoltok. És ezt is a fa tövénél kötöttem össze.
Ha illik a díszekhez, pl természetes díszekhez, szerintem menne a zsákanyag is. Régen sokan csomagolták alufóliába, de nekem az nem tetszett sose. És olyan cserép-eltakaró pizsit a Lidl lapjában láttam, asszem a héten.
Nálunk minden évben töves fenyő van,mert egy ismerőstől szoktuk kapni baráti áron,és nincsen szívem levágni a gyökerét.Én nagyon egyszerűen egy rusztikus külsejű hatalmas műanyagcserépbe ültetem bele.Így nem kell takargatni,mert szép a tartó is.
Superkeri!
Gondolom Felétek is van olyan "Angol bálás üzlet.Ajánlom,ha megoldható nézzetek be,mert ilyenor nagyon sok igényesen elkészített pachwork technikával díszített karácsonyi mintás kis takarókat lehet kapni.Éppen erre a célra van kitalálva,közepén egy kis nyíllással,ahova a fa tövét bele lehet húzi.
Mióta magánházban lakunk áttértünk a vágott fenyőre, de a lakásban mi is mindig töves fát vásároltunk. A vödör eltakarása nekem is mindig problémát jelentett, lévén én sem vagyok kreatív. Eleinte karácsonyi csomagolópapírral tekertük körbe, majd valahol láttam, hogy piros filcet tekertek köré, amire zöld fenyőfákat, hópelyheket ragasztottak. Ezt aztán évekig meg tudtuk tartani
Lassan ideér a karácsony, mi minden évben töves fenyőfát veszünk és mindig gondot okoz, hogy hogyan rejtsük el a ronda műanyag vödröt, konténert, amibe a fát ültették a kertészetben. Ez évről évre nagyobb edényt jelent, és az én kreativitásom elég szegényes, ezért fordulok Hozzátok tanácsért.
Limara! klassz játékot találtál ki! Jó kis ötleteket lehet innen is "lopkodni"
Nálunk csak hétvégén van főzés, hétközben iskolai menzáról ebédelünk. Így ritkábban járunk bevásárolni is. Úgy kb. havonta van nagy bevásárlás, általában multiban. összeírt listával indulunk, de azért gyakran "elcsábulok" és más egyéb is kerül a kosárba. Kenyeret, péksütit, kalácsot itthon sütjük ( már 3 éve!!), húsfélét zömében kapunk, csak kívánságból megyünk henteshez. Zöldségfélét helyi kisboltban vesszük, sajnos piacra nem jutunk el, pedig régen imádtam a piacra járást.
Tegnap elfelejtettem, hogy úgy ahogy Masalának nekem is vannak beszerzési helyeim. Tehá mindig ugyanott veszem a baromfi félét, sertés husit, tojást, zuöldséget. Rendszeresen járok piacra és hetente-két hetente egyszer járok nagy multikba, általában Lidlbe és Auchanba. A kicsi közérteket nem szeretem, csak akkor megyek ha valami lemaradt és muszáj venni, mert már éppen elkezdtem sütni vagy főzni amihez kellene a lemaradt dolog. A kicsi közértek sokkal drágábbak és szegényesebb a választék mint a nagyobb helyeken.
Brigi! Én is az agyontervező fajhoz tartozom, bizony a férjem rengeteget mulat rajtam, amikor szeptember közepén meglátja a noteszom hátulján a karácsonyi ajándék terveket. Merthogy én mindent papírra vetek ám. Nemcsak azt hogy mit kell venni egy nagybevásárláskor, vagy hogy mit főzök egy hétre, hanem azt is, hogy egy-egy hónapban milyen ruhaneműt veszek a gyerekeknek. Hisz megadott keretből gazdálkodunk, aminek pici része (sajnos nem túl sok) ruhára megy. Én szeretem így csinálni, attól vagyok kiegyensúlyozott, ha nincs káosz körülöttem.
Én amolyan jól megtervezős vagyok,mert megőrülök,ha nem tudom előre a dolgaimat elrendezni.A tisztítószereket havonta veszem,az apróbb dolgokat is igyekszem egy -két bevásárlással elintézni.Étkezési jegyeket is el kell költeni, így próbálom akkor egy alkalommal össz eszedni a gondolataimat,felírom ami elfogy,és cetlivel a zsebembe indulok.Van amikor jó kis akciók során becsúszik ez+ az.és olyan is ,amikor a férjem megy a boltba.Azt persze leírom,hogy mit kell vennie,és a 3.variációt is,ha valamit nem kap,de arra minden alkalommal megesküszöm,hogy legalább egyszer megcsörren a telkóm,hogy ez nincs,akkor mi legyen.Egészen a nagyon hideg időkig hetente piacra járok,és próbálok egy hétre előre megvenni mindent.Persze mindenekelőtt nyúzom a férjemet , hogy mi legyen az ebéd,amit nem nagyon szeret,mert azt mondja,nem tud előre éhes lenni,fogalma nincs .Kenyeret,pékárút én is itthon sütöm,kevés kivétellel,néha el kell mennem a boltba.De ez ritkaság.
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csupa finnyás,
és régimódi pocakkal megáldott nép...
ennek ez zsíros,annak meg az a baja,hogy miért nem tettem alá több zsírt! 
...
Csak öntötte, öntötte a lisztet a krumplihoz, nem értette miért nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Minden edényben, tálban nudli volt! Nagyon sokáig ettük! Azóta sem ettem olyan finom nudlit!
Ahogy összeházasodtunk,egyre több mindent tudtam főzni,.Persze apukámat van ,amior még ma is hívom,hogy jól csinálom -e,ezt,vagy azt.Nálunk Ő a főszakács,a pörkölteket is istenien tudja,de ha kell tésztát is gyúr.Anyukám is,de Ő kevésbé szereti csinálni.Ebben a + évben,amióta itthon vagyok,nagyon sok mindet tanultam, kipróbáltam.Elsősorban a kenyérsütésnek örülök a legjobban.Régen is sütöttem keltes dolgokat,de nem ennyit,és főleg nem kenyeret.Mióta én főzök,a férjemnek,azóta valahogy mindig azt mondja,jobb,mint anyósom főztje.Kell ennél nagyobb dícséret?
"cetlizek". Mert ugyi ha egy árucikket használok, vásárolok általában, és az épp ezután lesz akciózva, akkor nem hagyom ki. Legyen az fagyasztott termék, vagy háztartási eszköz, tisztítószer, mosószer. Ezeket is tudatosan vásárolom terv szerint. Kivéve, amikor ember tervez.....
A boltban pedig meglepődök, hogy nincs, vagy épp olyan dolog van akcióban, amit csak úgy bedobtak a köztudatba, és nekem milyen jó lenne venni. Ilyenkor átértékelem a szempontokat, és muszáj újraterveznem mindent. A Corában egyébként is sűrűn csalogatnak hirtelen akciókkal engem...... Hétköznap csak újságot szoktam a kis boltokban vásárolni, max 1-2 kiflit, vagy sütit reggelire a páromnak. De ezekben a boltokban nem nagyon nyitom ki a pénztárcám, mert itt rendszerint minden drágább, mint egy multinál. Kivéve, ha akcióban megéri valamit megvenni. A nagyja marad a multikra. Tescóba nem járok, nem szeretem valamiért. Aldi sajnos, még nincs nálunk, de talán ebben a hónapban már megnyit. Addig marad a Lidl. Egy darabig nagyon visszafogott voltam itt, de mostanra egyre jobban megismerem, és megszeretem a termékeit. Vannak meglepően jó dolgaik, persze nem minden, de van olyan áru, amit csak itt veszek meg. Ez is kialakult szokás nálam. Piacra nem járok, pedig ha nagy ritkán ki tudok menni, nagyon élvezem. Messze van tőlünk sajnos. Így a zöldégeket is boltokban szoktam venni. Hát "röviden" ennyi.
Jó kis ötleteket lehet innen is "lopkodni"