A tavasz meghozta a kedvünket, hogy újból a kertbe, a természetbe menjünk.
Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy olyan fórum, ahol ezekről a dolgokról is beszélgethetnénk és képekben is megmutathatnánk a saját kertünket, egy-egy szép tájat vagy akár egy kirándulás emlékét is.
Itt ötleteket adhatunk és kaphatunk, hogy merre érdemes elmenni a családdal, de arra is, hogy a kertben mit, hogy érdemes csinálni, hogy minél szebb lehessen kinek-kinek a saját kis "természet-birodalma". Ez természetesen egy balkonládányi virágról is szólhat, így remélem azok is kedvet kapnak a fórum olvasásához és az íráshoz, akiknek nincsen nagyobb kertjük.
Várom itt is jelentkezéseteket, ötleteiteket és számítok a megszokott segítőkészségetekre is :-)) Üdv, Margit
Szia Bezsa! nem tudom, még ezen a helyen nem voltam októberben. Voltam már németországban a Bierfesten, akkor elég csipős hideg volt.
Csak januárban voltam sielni, akkor 2 m-es hófal volt az utcákon.
Azt gondolom kb.5-10 fokkal hűvösebb reggel-este a hegyek miatt. Ha szép száraz idő van, akkor kellemes, mert melegen süt a hegyeken a nap (télen napozni lehet) de őszintén inkább nem tudom, ezek csak elképzelések. Pihenni, kikapcsolódni, kirándulni szerintem szép az idő.
Kartika ez tényleg nagyon szép. Október elején el akarom vinni a páromat egy hétre, mert most nagyon hajtós időszakunk van egyfolytában. Mennyire van ott hideg?
Ma egy ismert helyre mentünk kirándulni, mert eddig minden alkalommal megkerestem Hallstatt városát, ami a világörökség része, és olyan mint egy csodás kis ékszerdoboz.
Már az oda vezető út is nagyon szép, élvezetes sok látnivalóval. A szokásos csodás hegyek kétoldalt, a hegyoldalban meg megbujó csupa virág házak, rezidenciák, zöld mező, kis templomok, hegyi patakok vizea kutakhoz vezetve, ahonnan a fáradt vándor finom friss hideg vizet tud inni.
Kétoldalt magas hegyek, az útszélén csodás fenyőerdők között kanyarog az út amikor elér a Hallstatt-i tó déli részére. A tó körül a tóparton mindenhol pihenő helyek vannak kialakítva, hogy a csodálók nézelődjenek és fotozzanak. Padok, kézmosók (rendes wc-k), szép füves területen fából készült asztalok padokkal, nagyon kultúráltan. Csodás innen is a táj, a tó mélyzöld, elején sekély a közepe haragos zöld. Vadkacsák, hattyúk úszkálnak rajta és kis hajókkal lehet a tavon hajókázni, átmenni egyik oldalról a másikra.
De ami csodás benne, hogyinnen fenséges panoráma nyílik magára Hallstatt-ra, ami olyan mintha a hegyoldalban kis fecskefészekek lennének ragasztva, úgy tapadnak a házak 1400 óta erre a helyre. Száz éve nem építenek új házakat, őrzik a múltjukat és amikor sétálsz el tudod képzelni milyen lehetett régen. Innen messziről is látszik a felvonó, ami felvisz a hegy tetejére a sóbánya bejáratához, mert itt minden a sóhoz kötődött régen és ez adta a város nevét és nevezetességét is.
A tó 8 km hosszú 2 km széles és minden oldalról hegy veszi körül. (nagyon szép panoráma képet is csináltam, mint egy csepp úgy fekszik a hegyek ölelésében a tó. (a legtöbb tavuknál ez van)
Az első nép, aki itt élt a kelták és az illirek voltak, még a rómaiak előtt. Már ők is a só bányászatával foglalkoztak. A hall szó keltául sót jelent, melyhez a germán statt=hely, helyszin járult és ebből lett a város neve Hallstatt (nem dt-vel)
A házak szorosan tapadnak egymáshoz, mintha félnének, hogy a hegyek felőli erős szél lesodorja őket, de nem ez az igazi magyarázata, hanem az, hogy nincs helyük, a helyhiány miatt kellett így építkezniük és terjeszkedni már nem képes. Salzkammergut legszebben fekvő városkája. Történelme 4500 évre vetíthető vissza.
Már a bornzkorban (K.e.1800-900) foglalkoztak, itt sókitermeléssel, mégis a vaskorszak
(K.e.900 után), amikor kelták éltek e területen, gazdag lelőhelyei vezettek világhírességehez. Az ezen időből származó Salzbergtal-i temetkezési hely több mint 2000 sírjával a Föld legjelentősebb régészeti lelőhelyei közé számít és ennek köszönhetően nevezik az emberi civilizáció K.e.800-400 közötti időszakát „hallstatti kornak”
A kis hajóállomás az evangélikus templom mellett van a főtérnél, ahonnan egy többszáz éves lépcsősor vezet fel a gótikus plébánia templomhoz. A templom nagyon szép, fából faragott XV. sz. Mária oltárral. Ha kipillantasz a templomból, látod magad előtt zuhogni a Mühlbach folyócskát, aminek a város közepén van a legszebb vízesése.
A templom kertje egyben a temetőkert is, ahova a halottakat temetik. Évszázadokig érdekes módon történt a temetés. Eltemették a halottakat mivel kicsi a hely, 20 év után exhumálták őket, megtisztították és koponya és egyéb csontjaikat a Csontházba vitték, ami a temető felett áll.
A koponyákat feliratozták, díszítő motívumokat tettek rá a család kérésére. (lóhere stb.. minden díszítő elemnek meg van a magyarázata)
Ma már csak az kerül ide, aki végrendeletében kéri, egyébként elégetik őket.
Vidámabb téma: kószáltunk az egymás feletti kis csík utcákban, ahol a házak egyik fele a hegyoldalra tapad, néztük a kis ablakokat, a sok virágot, piciny kerteket és azt, hogy minden kis talpalatnyi helyet kihasználtak a termesztéshez.(nézzétek meg a gyümölcsfák fél fák, rátapadva a házak oldalára)
Néztük egy régi és a jelen élet megnyilvánulásait.
Autó-motor nem mehet be a városba, gyalog és biciglivel közlekedik mindenki.
(az autókat a város előtti több és nagy parkolókban kell hagyni, egész napra 4 eur)
A fő utca végig fut a tópart egy részén, van egy nagyon helyes ki főtere a templommal szemben.
A város szélén van a bánya földszinti bejárata, és egy felvonókabinnal lehet felmenni kb.800-900 m magasra a sóbánya felső bejáratához. Idén nem mentünk el, mert tavaly voltunk már.
Bent egy tárlatot vezetnek (be kell öltözni egy kezeslábasba) kb. 1 órás úttal a régi bányába, ahol a mai modern technikával bemutatják filmeken a múltat, a föld keletkezését, a hegy, só kialakulását, az őskortól napjainkig. Viaszbábukkal történésekkel és alámondással bemutatják a sóbányászat fejlődését és útját
Mikor vége a tárlatnak akkor a bátrabbak egy fa csúszdán lecsúszhatnak egy szintet, mire leér lefotozták és mérték milyen sebességgel ért le.
Ez megint egy nagyon érdekes tartalmas kirándulási hely.
Hazafelé még megnéztük a Grundsee tavat, amiről megint csak azt tudom írni milyen szép, békés és nyugodt, gyönyörű környezetben.
(jó a fáradt nap után hazaérni a szállodába a kész vacsorára, amihez a sőr, bor, üditő, kávé, tea ingyen van. Utána jó nagyot kártyáztunk minden este)"
„Argos a környék központja volt valamikor, ezért ott is maradt egy vármaradvány a koraközépkorból a hegytetőn. Az erődöt Larissának hívták. Eléggé elhanyagolt állapotban van, de mi felmásztunk oda is. Egy fiatalember figyelmeztetett bennünket, hogy kígyók élnek ott, így hamar távoztunk. Egy kígyótojást is mutatott, amiből már kibújt a kígyó. Ezt a várat lehet látni az első fotón a mai adagban.
Kirándultunk Mükénébe is. Ez az egyik legrégebbi görög kultúra fellegvára volt kb. i. e. 2100 körül. Itt találták a sírok egyikében azt a halotti maszkot, amit az első képen láthattok. A hagyomány úgy tartotta, hogy ez Agamennon királyé volt, de nincs rá bizonyíték.
A híres oroszlános kapu a palota együttes egyik bejárata volt. Ez ugyanúgy, mint az Atreus kincsesházaként ismert „tholos” sír a következő fotón arra híres példa, hogy akkoriban kötőanyag nélkül építettek hatalmas kövekből, de olyan pontosan, hogy ezek a kövek ma is tartják egymást. Pedig azóta nem 1-2 földrengés volt. A kapuban Bálint fiam áll, a másik képen pedig a párom is látható.
Hű de jó volt Ausztriában és Görögországban járni. Szinte láttam magam előtt a tájat, főleg a képek alapján csodajó volt olvasni a beszámolókat. Szegény férjecske! Csurom vizes lehetett! Az én férjem is így járt egyszer, csak ő a hal után esett be a vízbe, de én halálra ijedtem, amikor megláttam, hogy eltűnik a vízben. Gondolom Kartika, Te is valahogy így érezhettél! De egy drága készülék után azért én is utána ugrottam volna. Nekem az is tetszik, ahogy Piroska igazi történelmi körítést is ad az egészhez. Ez még külön feldobja. És Kartika leírása alapján én már holnap indulnék akár. Köszönjük szépen. S várjuk a folytatást! Nelly
Még, még irjatok!
olyan jó olvasgatni és nézni a képeket.
Hát Kartika nem mondom jó kis kalandba volt részetek. Rám is frász jött volna, ha hirtelen azt látom, hogy a párom a vízben van. Az a szerencse, hogy minden baj nélkül megúsztátok.
Jaj most egy kicsit "irigykedek". Én a hegyeket, az erdőt szeretem. Nekem az a feltöltödés, a párom a vizeket. Itt mind a kettő együtt van. Nagyon komolyan fontolgatom, hogy tavasszal elmegyünk ide. Akkor majd egy kis tájékoztatót kérek Tőled.
Sziasztok! úgye látjátok az utolsó képen a vékony kis csikot?? a tó felett a hegy oldalában?? az az irgatmalan lezuduló folyó!
Piroska, nagyon klasz a beszámoló, várom a folytatást. Képzeld el, nekem ilyen óriás leandereket loptak el tavasszal 5 db-ot. Megmozdítani se tudta egy ember, de a tolvajok mindent tudnak.
Mikor ültem a teraszon és tele volt virággal kis szellő fuvallatra esténként szállt felénk a finom édes illat én is mindig a Görögországban, és egyéb egzotikus helyen éreztem magam ahol virágzik.
„ Megnéztük az Epidaurusban fennmaradt színházromot, és a hozzákapcsolódó Asklepios szentély maradványait is. Órákig bolyongtunk a kőtengerben, de a leglátványosabb persze a színház, ahol nyáron színházfesztivált tartottak. Ezért a nézőtér egy részén kispárnák voltak, hogy védjék az ókori üléseket. A kör alakú tulajdonképpeni színpadon van egy kör alakú kő. Ha oda áll valaki, amit mond kitűnően hallható az egész nézőtéren. Sőt ha ledob egy pénzérmét, vagy eltép egy papír lapot, az is pontosan hallható. Ezt ki is próbáltuk.
Látogatást ettünk Nemeában is, ahol egy szép állapotban megmaradt stadion van. Érdekessége, hogy a pályát kőből épült vízvezető árkocska szegélyezi. Ebben szabályos időnként kis mosdótálak vannak, ahol inni, vagy mosakodni lehetett egy közeli patak odavezetett vizéből.
kép: A fiúkkal a színpadon.
kép: Felülről a nézőtér és a színpad, a kör jelölésnél pedig Robi áll.
kép: Görögországszerte így nőnek a leánderek. Például az autópályák nagy részén is ez nő sáv elválasztóként.
kép: Tájkép útközben. Itt még autózni is gyönyörű.
Kedves Mindenki! folytatom a további kirándulásokkal a beszámolómat!
5. napon a mellettünk levő hegyet céloztuk meg kirándulás ként. Itt már tavaly és tavalyelőtt is jártunk, mindig más oldalról közelítettük meg. Most egyszer le kellett jönni arról a hegyről ahol mi laktunk és egy egy másik uton elindulni újra fel a mellettünk levő hegyre, és az ott levő nagyon szép kis tóhoz, aminek Boden tó neve! Helyes kis falvakat hagyva magunk után, szerpentin uton feljutottunk a hegyre kb. 1500 m magasra. Nem gyözöm irni, szuper út vezetett fel a hegyre. A hegyen magán uton mentünk fel, ezért útdijat szedtek, de nem egy nagy összeget és ebből tartják karban ilyen szépen az utakat. (olyen minőségűek ezek a hegyi útak mint a legjobb autósztráda) Az 1500 m. felérve a parkolóban kell hagyni az autót és innen gyalog lehet és kell tovább menni. A parkoló mellett szintén Hütték csábitgatják a vendégeket, ahol különféle módon elkészített pisztrángot és egyéb helyi finomságot kinálnak, de ha nem eszel-iszol, csak leülsz akkor is kedvesen fogadnak. A Hütték mellett kis tavak, patakok, játszótér, állatsimogató és legelő tehenek, lovak vannak. Régi 1500-1700 ból való vizimalom hajtja a patak vizét. Óriási nagy pisztrángos tavak veszik körül a Hüttét, amiből a kajarendelés is készül. Innen egy órás egészséges séta vezet a Boden tóhoz, amit szép sétával körbe lehet járni a körülötte levő földuton, amit sziklák-fák őveznek, padokkal pihenőkkel. Vagy a tó mellett egy másik kemény egy órás túrával fel tudsz menni magasból zuhogó hegyi patakhoz, és még egy órával a hegycsúcsra, ami már nagyon kemény, nem kitaposott uton történik és nagyon megterhelő, de nagyon szép látvány. Mivel mi egy barátnőmmel voltunk ezen az uton és ő nem birta (lába
operált) ezt a kemény utat, igy csak a zuhogó patakig mentünk fel. Félelmetes erővel és robajjal, nagy hanggal zuhog le a magasból, héhol vizesést képez, néhol hatalmas erővel mossa a még hatalmasabb sziklákat és alakítja a természetet. Olyan erővel zuhog lefelé hogy a közelében az ember mindig esőcseppes lesz, mert ahogy csapodik sziklákon párás levegőt, apró finom vizcseppeket küld minden felé. Nagyon megizadtunk mire ide felértünk és nagyon meleg volt ezen a napon. Ugy terveztük, hogy fotozunk egy keveset és utána leülünk ebédelni az egyik padra. Én nézelődtem a barátnőm szuszogott egy sziklán, a férjem meg elkezdett videozni. majd befejezte, maga mellé téve tokjában a video készület és fellépett a mellette levő sziklára hogy igyon a vizből egy keveset. Hogy mi történ nem tudni, csak azt látta, hogy a videokészülék beesett a zuhogó dübörgő folyamba és eltünt. Szegénykém utána ugrott, elmerült derékig a vizben és kikapta az erős sodrástól sodrodó készüléket.Képzelhetitek! majd szivbajt kaptunk! mi nem láttuk mi történt, azt hittük belecsuszott a vizbe. (nem beszélve róla a videokészüléket karácsonyra kapta, méregdrága-szuperextra) Gyorsan kiszedtük a készüléket a tokból, kiöntöttük a tokból a vizet, megtöröltük és kitettünk mindent a napra. De hál Istennek se a férjemnek, se a videonak nem lett semmi baja. Igaz a férjemből csavarni lehetett a vizet, de végül is az ijedségen kivül nem történt nagyobb baj. Szegénykém azért jól beütötte a sziklákba a hátsóját, ami ugyan nem fájt neki de este már teljesen lila volt. Ezért idei képem nincs a folyóról, de mellékelek egy két éve készült képet, ugyanitt álltunk meg most is ahol 2 éve. (itt van egy pados pihenőhely a közelben) Ugyhogy a szép kiránduláson még kaland is történt, és szerencsénk volt, hogy ennyivel meguszta. Ezután nemsokára visszaindultunk és mikor leértünk beültünk a nagy ijedségre enni egy fagylaltkelyhet a tóparti Hüttébe és néztük a kacsákat, a tavat ami
sötét zöld, mély és titokzatos. Csodás amint az óriás hegyek körülveszik, a hatalmas lezudúló folyam csak egy vékony fehér cérnacsik az óriás hegyen, ami a tetőtől indul lefelé és fut belesimulva a tóba. A tó is, a Hütte is a völgyben van, ez természetvédelmi terület itt nincsenek házak, csak a természet és legelő Milka tehénkék mindenhol. Minden este vacsora után még sétáltunk a "mi" hegyünkön, ahol mi az utolsó előtti "kurfliban" voltunk, igy hivják ők a kanyart. Felettünk már csak egy szálloda volt, utána az erdő, özekkel teli. Minden este felmentünk hozzájuk, néztük őket egy padról, néztük a tájat, a hegyeket, lent mint szentjános bogarak világítottak a kis falvak házai, a hegyoldalában levő egy-egy kis farm.
Az utolsó képen lehet látni egy vékony fehér csikot a hegy oldalán lefolyni, az a folyó. Folyt, köv.
nagyon jó hogy ilyen jó kis programok vannak. Amikor az enyimek kicsik voltak én is kivittem és elvittem őket minden olyan helyre ahol tanulhatnak és jól érzik magukat és önmagukat megvalósíthatják (katona az egri várban) Klaz dolgok ezek, ezekre mindig fognak a gyerekek emlékezni. Az ökörsütés is jól hangzik!!!!
Csodálatosak ezek a beszámolók és a képek! Olyan jó olvasgatni. Gyönyörűek ezek a helyek! Még-még!!
Kartika! Igazad van, tényleg úgy próbáljuk, hogy a gyerekek is élvezzék a kirándulásokat. Amikor az egri várba mentünk, nagyon várt a nagyfiam.még el is hozta itthonról a ki műanyag kardját, mert az apja mesélt róla előtte egy picit. Jó volt, egy ideig élvezte is, mi meg pont úgy mentünk, hogy az idegenvezetős csoprtot elérjük. mi felnőttek nagyon élveztük az idegenvezetést (bár már egy párszor jártunk itt) de a gyerkőcöknek már a végére sok volt a száraz "tananyag". Ezért levezetésként megkerestünk egy vidámparkot:-))De ahol a sok ugrálóvár+ a bográcsfőzés, ökörsütés van, az Mezőkövesden van, és ott a testvérem szokta szerveni, (már 2. volt az idei) a munkahelyen (Modine családi napok)ezt az egész napos prg-ot. nagyon jó szokott lenni. Gondolva a gyerekes családokra, volt ez a sok ugrálóvár stb. a felnőttek is jól érezték magikat.Bőséges ebéd, egész nap korlátlan italfogyasztás (sör, üdítők , ásványvíz) fagyi osztás, rétesek, gyümölcsök, ökörsütés, csülökpörkölt, levesek.Mindez ingyen. ja és volt egy Jósda is, amit meg kellett látogatnom, mert még sosem voltam, és igencsak kíváncsi voltam rá. Igaz, hogy másfél órát vártam a tűző napon, hogy sorra kerüljek, de ha csak a fele is bejön annak amit mondott a jósúr, akkor már megérte a sorbanállás:-)) na eleget írtam, most más jön.
Szia Nelly! egyetértek! Én is imádom a tengeres helyeket! Jordánia is gyönyörű, Görögország is olyan nagy, annyi helye van! én is voltam Athenben is, és sok-sok történelmi helyen. Amikor itthon vagyok és szomorú, kimerült, fáradt, akkor lehunyom a szemem és gondolatban végigutazom a helyeket. Mikor mire vágyom.
Hidd el, én sem tudtam régebben, hogy ennyire szeretem a hegyes részeket. Valamikor mindig csak tenger mellé mentem volna. Ma már értékelem ennek és annak is a varázsát. Mindegyik másfajta és mást ad. Itt nincs az a bolond nyüzsgés, nincs az a felhajtás, más szépsége van a dolognak. Itt is rengeteg történelmi hely van, amit meg lehet nézni.Ez most inkább a hegyi túrázásokról szólt, párnáztam az idegeimet a sok munka után és előtt.
Emellett itthon is megyünk amikor tudunk egy pár napra, hosszú hétvégére. most is készülünk szeptember közepén Eger közelében Szarvasköre. Van ott egy kedves barátunk akinek panziója van, itt is csodás a hely, a táj és innen kirándulunk. Szalajka völgy, Eger, Egerszalók, Szilvásvárad. Mind csodás hely.
Tolóban én is voltam 2 éve, és ezeket a helyeket mind bejártuk, ahol Piroska is volt. Csodálatos volt, akkor jártam Athénban is többek között, és persze bejártunk sok-sok helyet, amelyek a görög történelem fontos eseményei voltak. Kíváncsian várom a további képeket. Jó újra látni ezeket a szép helyeket. Ami az osztrákokat illeti, elhiszem, amit mondtok, de én is úgy vagyok, mint Kartika, hogy nagyon szeretek utazni. S ha sikerül egy kis pénzt félretenni, akkor a férjemmel mindig úgy szervezzük, hogy legyen benne tenger, és igen, meleg legyen. Na nem nagyon, csak olyan kellemes 25-30 fok. Én nyáron nem szeretek elutazni a tengerhez, mert a szívem szakad meg, hogy a déli 40 fokban a szobában kell kuksolni, és várni, amíg lehűl a levegő, hogy kimehessek az imádott tengeremhez. Ezért inkább tavasz vége felé, vagy ősszel utazunk. Csodálatos volt ilyenkor Egyiptom, vagy Jordánia- Petra, Törökország, és még sorolhatnám a gyönyörű görög szigeteket is, ahol volt szerencsém megfordulni már.Amikor pedig nem tudunk kimozdulni itthonról, akkor az emlékekből táplálkozunk. Persze Magyarországon is sokat barangoltunk már, de nem eleget. Mivel 5 éve Harkányban vettünk üdülőt, azóta innen kirándulunk többfelé, mert előtte ez a terület számunkra nem nagyon volt ismert. Már tervezgetem a Balatont is, mert nagyon régen nem voltam már ott. Mivel a lányomék Veszprémben laknak, már felajánlotta, hogy lakjak náluk egy pár napig, és akkor egy kicsit újra bebarangolhatnám a tó körüli településeket. Talán majd jövőre! Hű, de sokat beszéltem. Nelly
Margitka, nagyon jó ez a sátoros dolog, tényleg szuper! Kivánom hogy eljussatok jövöre is, és talán kicsit hosszabb időre, hogy tényleg ki tudj kapcsolódni. nem lehet könnyű ennyi nővő félben levő fiut etetni, de viszont annyi öröm is!
Szokimoki, a te gyerekeid is édesek, és nagyon jók a képek! látszik hogy kis gyerekes család nyaralt. Ha én az unokával mentem volna most, itt gyerekparadicsom volt Ausztriában, ebben a szállodában a 12 év alatti gyerek ingyen lehet. Minden volt, játékszoba, medence, hinta, csuzda és ott a csodás természet. nagyon ajánlom én is.
Görögország gyönyörű, régen az egyik kedvencem volt. Többször voltam, több felé. Akkor mindig autóval mentünk, de amióta annyifélét lehetett hallani a szlovén, szerb átkelésen az elriasztott az autos uttól.
Én egy őrült vagyok, nekem az utazás a dilim, és egész évben ezekre gyüjtök. Ha pénzem lenne a világot bejárnám, folyton uton lennék.
Nelly, semmiről nem vagy lemaradva! Hál Istennek az osztrákok nem németek, még a mentalitás se, bár Németország is gyönyörű.
Ausztira gyönyörű bárhol, megfizethető, nagyon jó a vendéglátás, minden a vendégért van, és mindenki udvarias, mosolygos és kedves, nem utalnak ki téged.
Az is igaz, én is a meleg helyeket szeretem inkább, de pont azért ez az ellenpolus, és látványban csodás, és nagyon kellemesen érzed magad abban a tiszta, csodás milliöben.
szerencse, hogy az én férjemnek is mindegy hova, csak menjünk.
Hu Piroska! de nagy örömet okoztál nekem ezzel a képekkel. Én is jártam itt vagy 8-10 éve! csodás volt. Akkor persze nem volt még digitális gép. De van olyan fényképem, hogy pont egy nagy hajó megy át a csatornán, olyan mintha beszorult volna, pedig megy!! isteni.
(már lehatároztam hogy a régi képeimet beszekennelem és feliratozom őket, annyi jó képem van, mielőtt tönkre mennek. Sajnos lassan mennek tönkre. a 25 évvel ezelőtti szines képek már pirosodnak)
Köszönöm ezt az élményt!
Meghoztam Piroska mai képeit és beszámolóját. Köszönöm Piroska, nagy érdeklődéssel olvastam és nézegettem, igazán lenyűgöző, amiket írtál.
„Amikor az utazást terveztük sokat olvastunk a Korinthoszi csatornáról, amin át vezet a szárazföldi út a Peloponnészoszi félszigetre. Már az ókorban gondot okozott, hogy a két tenger közötti keskeny földnyelv miatt a hajóknak meg kellett kerülni az egész hatalmas félszigetet. Ezt akkoriban úgy oldották meg, hogy egy kis kövesutat építettek, és a kisebb hadihajókat azon átvontatták a másik öbölbe. (Ennek kb. másfél méteres maradványát is megnéztük.) Aztán Néró kitalálta, hogy át kell vágni a földnyelvet, csatornát létrehozni. Ezért 6000 zsidó rabszolgát vetettek be, de hiába. Végül a modern műszaki tudományok és rengeteg dinamit segítségével valósult meg az ötlet 1893-ban. Gyönyörű a csatorna. Kb. 6 km. Hosszú, a víz 8 m. mély, a sziklák helyenként több mint 40 méter magasak. (Ezért nem boldogultak a rabszolgák ásóval.)
Több híd áll rajta, a végén pedig egy kis híd engedi ki a hajókat a nyílt tengerre, úgy hogy a híd középső szakaszát leengedik a víz mélyére kb. 3 perc alatt, majd visszaemelik. Furcsa amikor a faborítású hidat vizesen, homokosan visszaemelik, és megy tovább a közlekedés.
Odafelé úton semmit sem láttunk a csatornából, mert az új utak olyan szélesek, rajtuk a forgalom olyan gyors, hogy észrevétlenül marad. A másik: mi Korinthoszi csatornának hívjuk, ők pedig Isztmos csatornának. (Ezen 2 település között húzódik.) Így sok utazó csalódik amikor nyomát sem látja útközben.
A képek az egyik hídról, ill. a leengedős hídról készültek. Az utolsón látszik ahogyan szembejön egy kis hajó. A nagyobb hajókat átvontatják, hogy ne keltsenek túl nagy örvényt a szűk csatornában.
Szokimoki is elküldte a pihenésük, kikapcsolódásuk képeit, íme:
És egy ráadás:
Szokimoki, köszönöm a képeket. Nagyon aranyosak a gyerekek, szép helyeket találtatok és jó programokat a kicsiknek. Biztos nagyon élvezték ők is, és nektek is jó kikapcsolódás volt.
Igazi kikapcsolódás volt számomra Görögországban és Ausztriában "járni". Csodálatosak a képek. Köszönöm én is, hogy megosztottátok velünk élményeiteket. Üdv:Julika
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
