Batka segítségével és noszogatására megpróbálok egy kis összefoglalót írni és képekkel illusztrálni, hogy mik a leggyakoribb hibák a gépi és a sütőben készülő kenyérsütésnél. (Elkezdtem már hónapokkal ezelőtt, de valamiért elakadtam és azóta a háttérben állt félkészen :-))
A jó gépi kenyér a következőképpen fest: a teteje gömbölyű, a szeletek egyenletesen likacsosak, bár alul általában kicsit tömörebbek a gép működési elve miatt.
A túl sok folyadékot/élesztőt tartalmazó kenyér, kalács sütés közben elég hamar visszaesik (a teteje behuppan). Egyszer valaki találóan a "cicakenyér" nevet adta az ilyen kenyerének:
Ez egy nagyon jellegzetes hiba, a sütés alatt esik vissza így a kenyér teteje, pedig előtte egész szépen, biztatóan néz ki. Oka a túl sok folyadék és/vagy élesztő. Ilyenkor végig kell gondolni, hogy melyik lehetett sok a receptben, és következőnek ezt csökkenteni egy kicsit. Egyszerre mindig csak egy valamin változtassunk az előző kenyérhez képest, így van esély, hogy rájöjjön az ember, hogy mit is csinált rosszul.
A túlkelesztés is okozhat ilyen formát, de ez szokott a ritkább probléma lenni, és főleg gépi kalácsnál fordul elő. Az alábbi kalácsot például a korábban elindított sütéssel meg lehetett volna menteni:
A következő tipikusnak nevezhető hiba a fenti ellenkezője. Az alulkelt kenyér sütés közben a "hősokkra" nagyot nő, és felreped az oldala vagy a teteje.
Ez viszonylag ritkábban szokott előfordulni. Oka a kevés folyadék, esetleg a kevés élesztő. Korrigálni a következő alkalommal kicsit emelt folyadékmennyiséggel lehet, illetve egy adott sütés alatt a kelesztési idő meghosszabbításával (a program leállításával, majd a megfelelő időben a csak sütés elindításával) lehet némileg javítani a kenyéren.
Kevés folyadék
Az alábbi tésztában a folyadék volt kevés, ráadásul a kelőfélben levő tésztát összetörte az "ejtés", "tésztasimítás" stb. nevű, a kelesztés alatt géptípustól függően akár többször is előforduló, számomra igen undok programrész. A hátralevő kelesztési idő már kevés volt, hogy a tészta el tudjon simulni, és rendesen megkeljen. Ilyenkor a kész kenyér felülete rücskös, egyenetlen lesz. Ha ugyanezen a programon rendes folyadékmennyiséggel készül a tészta, akkor biztosan jobb lett volna a végeredmény.
"Elkovászolódott" kenyér
A következő tészta nagyon érdekes. Ha valakinek így néz ki sütés előtt a gépben a kész kenyértésztája (tele van szemmel is jól láthatóan túl nagy buborékokkal), azt javasolom, ne is süsse meg, mert nem lesz jobb a végeredmény, mint a képen látható. A recept ismeretében (teljesen jó arányokkal készülő, félig tk. lisztes kenyér volt) ennek a tésztának a túlmelegedés volt a baja: a tészta túlérett, a sikér elfolyósodott benne és nem volt ami megtartsa a képződött gázbuborékokat.
Eddig készült el elsőre az a hibákkal foglalkozó rész. Néhány hét telt csak el, és végül is ebbe a témekörbe tartozik az is, amit most írtam, bár ez jórészt nem gépi kenyerekkel foglalkozik.
Egy érdekes, hosszú ideje foglalkoztató dologról szeretnék mesélni nektek. Úgy tűnik mára megtaláltam a kérdéseimre a valószínű megoldást.
A sikér okozott nekem sok fejtörést.
Magáról a sikérről már írtam korábban, erről csak annyit szeretnék emlékeztetőül, hogy ugye ez az a fehérje a gabonában (főleg a búzában), ami nedvességet kapva rugalmassá válik, ezáltal alkalmas az élesztő által termelt gázok megtartására és így a készülő tésztánk megemelkedik.
Vajon mit okoz, ha túl sok sikér kerül egy tésztába? Erre eddig nem találtam sehol választ. Érdekes módon, sokan – biztos, ami biztos alapon – a hófehér búzalisztből készülő kenyérbe is tesznek sikért, pedig ez teljesen felesleges. Mégis általában sikerülnek ezek a kenyerek, én meg nem értettem, hogy miért. Ugyanakkor találkoztam olyan kenyerekkel, amiknél teljesen olyan érzésem volt, hogy a túl sok sikértől repedhettek ki. Ha az egyik jó, akkor a másik miért nem??
A jénais sütések kapcsán került megint előtérbe, hogy mitől reped meg az egyik kenyér és a másik miért nem. Most a Hólyagos kenyér volt az egyik első, ami megint elgondolkozásra késztetett. Ebben a receptben a teljesen fehér liszt mellett sikér is szerepel. Nem is volt baj ezzel a kenyérrel, addig, míg az eredeti recept szerint kimondottan lágyra lett dagasztva és gyakorlatilag formában sütötte mindenki. Amikor azonban a saját lábán megálló kenyeret szeretett volna valaki sütni belőle és ennek megfelelően szorosabbra dagasztotta a tésztát, abban a pillanatban a kelesztés során már szétrepedt a tészta, majd a sütés alatt még tovább hasadt. Na itt kezdtem el megint gondolkozni a sikéren.
A lágy tésztában bőven kap folyadékot a sikér így tud nyúlni kedve szerint világgá, viszont a tészta nem tud megállni a saját lábán, csak formában lehet sütni.
A szorosabb tésztában a plusz sikér (vagy ha bőven van a lisztben, mert jó fajta) nem kap elég folyadékot, ettől kevésbé lesz rugalmas és ha található egy egész apró dagasztási, simítási hiba a kenyér felületén, akkor ott szétreped, mert a gázok belülről feszítik.
Érdekes, hogy a sok, aktív kovászos kenyér is valami hasonló végkövetkeztetéshez vitt el.
Mostanában sütöttem a Kovászbombát, amiben 60 dkg kovászhoz kerül 50 dkg liszt. Itt egy kicsit el kell kanyarodnom a kovászhoz. Amikor az ember búzakovászt készít, akkor az érési folyamat elején a massza teljesen rezgős, kanállal meghúzva/emelve egészen szálasan nyúlik. Ez a jól megázott, sok sikérnek köszönhető. A kovász érési folyamatának a végére viszont teljesen elfolyósodik, szinte teljesen eltűnik belőle a sikér.
A sok, friss kovásszal készülő kenyerem nagyon szép és finom lett, de az egyik oldala szinte szétrobbant. Tehát ebben a kenyérben nem volt pluszban hozzáadott sikér, csak ami eleve a BL 80 lisztben van, ez ugyan alaposan be lett „áztatva”, de később egy teljesen szoros tésztává lett bedagasztva. Kimondottan kísérletképpen megcsináltam ugyanezt a kenyeret hűtőből elővett, teljesen inaktív (jelen véleményem szerint teljesen sikér nélküli) búzakovásszal. Minden jegyében a sikér nélküli, sok rozsliszttel készülő kenyerekre hasonlított!
A kovászban elbomló sikér is az én teóriám, de keresgéltem rá igazolást. Batka segítségével (némi elírási/szkennelési hibák kiküszöbölése után) sikerült ezt a mondatot találnunk:
"A proteázok az oldhatatlan fehérjéket oldhatóbbá alakítják, ezzel a tésztát lágyítják és nyújthatóbbá teszik. ... A cukorbontó enzimek mellett van még fehérjebontó enzim is, mely a sikért támadja meg és teszi lágyabbá, képlékenyebbé. Ez a proteáz nevű enzim."
Mindezt itt olvashatjátok: http://www.ruszwurm.hu/html/konyv_tartalom.html
Ezen belül: http://www.ruszwurm.hu/html/244.html
Egy korábbi, félig megoldott problémára is megoldást hozott ez a felfedezésem.
Már használtam azt a kifejezést, hogy bekovászolódott egy kenyértészta, ezáltal használhatatlanná vált. Ez nem egy hivatalos szakkifejezés, talán nem is a legjobb, de tükrözi mindenesetre azt, ami az érzésem volt ezzel kapcsolatban.
Ha túlmelegszik egy élesztős tészta, akkor úgy látszik, hogy ez a proteáz enzim által végzett sikérlágyító folyamat felgyorsul és „sikérgyilkossá” is válhat.(Aki kovászol, tapasztalatból tudja, hogy a kovász érési folyamata nagyon nagy mértékben függ a környezeti hőmérséklettől.)
Na ez a sok minden, amit leírtam, végül is arról szól, hogy szerintem ki lehet mondani:
1./
A teljesen ok nélkülinek tűnő kenyér kirepedéseket – az amúgy tökéletesre sült kenyérben - a túl sok sikér a relatív folyadékszegény tésztában okozhatja.
2./
Ugyanezt produkálja a sok, aktív búzakovásszal készülő kenyértészta is.
3./
Ha túlmelegszik egy készülő kenyértészta, törőssé, rücskössé válik, akkor gyakorlatilag menthetetlen. (A tészta teljes mennyiségének megfelelő liszttel lehet feljavítani és újraindítani a teljes dagasztási és kelesztési folyamatot.)
Batkának köszönöm a többszörös konzultációt és a bíztatást. Ezt írta nekem:
„Margit, benned egy biokémia-teoretikus veszett el…….
……. Hátha feltűnik egyszer vki, aki jobban ért az erjedés-lebontás biokémiájához, és tudja igazolni az összefüggést, addig meg bőven elég a tapasztalati alapon történő kísérletezés bizonyítékaként.”
Linkek a témában:
Keményfi-Tóth: Cukrászkönyv
Landra.hu
Élelmiszerkönyv: gabonaipari őrlemények |