A tavasz meghozta a kedvünket, hogy újból a kertbe, a természetbe menjünk.
Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy olyan fórum, ahol ezekről a dolgokról is beszélgethetnénk és képekben is megmutathatnánk a saját kertünket, egy-egy szép tájat vagy akár egy kirándulás emlékét is.
Itt ötleteket adhatunk és kaphatunk, hogy merre érdemes elmenni a családdal, de arra is, hogy a kertben mit, hogy érdemes csinálni, hogy minél szebb lehessen kinek-kinek a saját kis "természet-birodalma". Ez természetesen egy balkonládányi virágról is szólhat, így remélem azok is kedvet kapnak a fórum olvasásához és az íráshoz, akiknek nincsen nagyobb kertjük.
Várom itt is jelentkezéseteket, ötleteiteket és számítok a megszokott segítőkészségetekre is :-)) Üdv, Margit
Szia Kartika !!!
Kedvenc növényünk a Rübecskes pempüle )))))
Na ez volt a vicc.Azért írtam mert fogalmunk sincs hogy milyen növények is vannak a sziklakertünkbe.
Csak mentünk a kertészetbe kérdezgettünk és ami tetszett jött velünk.
Arra emlékszem hogy van benne pimpó ennek rózsaszín virága van.Harangvirág,kövirózsa félék,ebből az egyik most virágzott.A tuják nem nőnek meg ,van gömb alakú is benne az valami tedy névre halgatott.
A talaj az agyagos felénk kevertünk bele tőzeget,a tetején mulch van.
Egyébként úgy lett sziklakert belőle ahogy vermet építettünk és ennek a teteje lett a kert.
Fentről folyik egy kis patak szerűség le a tóba.
Ebben a párom nagy mester,nagyon szeret növényekkel bíbelődni,szerintem látszik is az eredményen.
Próbálok majd még képeket készíteni amin látszik több dolog is.Ha eszembe jut valaminek a neve akkor majd megírom.Kérdezz csak ha valami még érdekel.
Üdv! Nogea
Rózsika küldött képeket a házuk "új ruhájáról" és a termő citromfájukról:
A ház nagyon szép lett, a termő citromfáért pedig egy kicsit fáj a szívem. Nekem is volt, sokszor szépen termett, de a költözésünk után, itt az új helyen tönkrement. Vérzik érte a szívem, de azóta nem tudtam másikat szerezni, pedig szeretnék.
További szép napot kívánok mindenkinek, üdv, Margit
Noega! légyszi irj a sziklakertedről! milyen föld van ott, a mini tujákról van-e már tapasztaladod, hogy megnőnek-e? és minden érdekel. Nekem már annyi a növény a kertben -amit nem bánok- de már nincs hova tennem. A fát felkopaszitottuk, ezért csináltam köré a sziklakertet nem akartam olyan kopaszon. Régen tervezem a sziklás dolgot, nagyon tetszett mindig, és eddig is volt egy mini. Minden ötletet elfogadok szivesen. Köszi. (és bárkitől)
Nekem nagyon tetszenek a sziklakertek és az ősz színeit is nagyon szeretem a kertekben, a tájon.
A napi ingázás fárasztó, viszont csodálatos dolog aranyló napsütésben az ősz szineiben pompázó fasoron végig menni. A színek váltását naponta megfigyelni. Ezt egy buszút alkalmával az ember egy nagy ház oldal ablakából már kevésbé éli meg mint a saját kaszniból.
Erről jut eszembe. Tegnap sok karambol volt az országban. Az én "helyemtől" nem messze, a kettős kanyarnál egy kis szögletes autó hevert a nagy árokban. Halálra rémülten rohantam vissza, mert a kanyarban s környékén megállni veszélyes. Szerencsére személyi sérülés nem történt.
Ahol én karamboloztam, az a hely nem tud különösebben izgatni. Lefeljebb az átellenben lévő nagy bokor láttán kap el a nevetés. Az első utunk alkalmával A. megjegyezte: Anna-Bokor.
A név története: papírjaink intézéséhez többször kellett Nyíregyházára utaznunk. Azon az útvonalon nagyon sok .....bokor nevű község van. Már csak a Cigánybokorra emlékszem. Kitárgyaltunk, jókat nevettünk.
Az első autós utunk alkalmával a karambol után benyögi párom a hajnali csöndbe csodapofa kis akcentusával: Anna-Bokor. Így aztán valahányszor arra járok nem azokat a fákat keresem a szememmel, melyeknek neki mentem hanem az átellenben lévő hatalmas útszéli bokrot s közben szinte hallom a hangját: Anna-Bokor
Sajnos nem mindenkinek lehet őszintén megmondani, hogy nem érünk rá vagy sietnünk kell s talán nem csupán 1-2 ember van a környezetünkben, akikre szeretnénk egy kicsit jobban odafigyelni. Rám a szomszéd néni figyelt fel, hogy mindig rohanok dolgozni s otthon is éjszakába nyúlóan és hajnalonta is dolgozom. Látta, hogy ég nálam a villany s tudta, hogy egyedül vagyok s nem az álmatlanságtól szenvedek.
Azt is látta, hogy szendvicseken élek s szombat vasárnap is dolgozom. Eleinte a vasárnapi süteményekből kaptam, melyeket én is viszonoztam, aztán kaptam a vasárnapi leveskékből, a vasárnapi menükből. Én a hétvégeken inkább valami különlegesebbet sütöttem, főztem s mindig gondoltam rájuk. Kicsit beszélgettünk, mesélgettünk. Segítettem nekik ha valamilyen ügyes-bajos dolgokban tanácsra volt szükségük, vagy kisebb dolgokat én is kértem s szép lassan megismertük egymás napjait, gondolatait.
Mindig megnyugtatom őket s ők is belátják, hogy a gyermeik hétköznapjai az enyémhez hasonlóan telhetnek. Elgondolkodnak sokszor a múlton, hogy többet kellett volna a gyerekekkel foglalkozni, de akkor ők is úgyanúgy dolgoztak, rohantak, hogy minden rendben menjen s minderre jusson. Az adott körülmények között becsületes, jóra való gyerekeket neveltek. És ez a fontos. Ilyenkor kicsit mindig meg is nyugszanak. Elmondják, hogy most már van idejük a múlton eltűnődni, a jelenben akkor erre nem sok volt.
A nagy útlezárások ellenére elmentünk a barátainkkal egy kicsit kirándulni. Elmentünk Gödöllőre a Királyi kastélyba. Gyönyörű a kertje és nagyon szépen felújították az épületet. De a belépő árak nem az itteni árszinvonalon vannak. De megérte megnézni.
Utána pedig elmentünk Veresegyházára és menéztük a Medveotthont. Kb. 30 barna medvét láttunk egy hatalmas területen. És farkasokat is láttunk egy kisebb területen. Nagyon érdekes volt. Egy jó nagyot sétáltunk a szép időben.
Az én lelekiismeretem sose nyugdt, ha az idősekről van szó. Örörkös időhiánnyal küzdök és küzdöttem eddig is, pedig voltak olyan szomszédaim, akik szívesen beszélgettek volna, ha megláttak. Szégyellem, de volt olyan, hogy bújkáltam előlük, mert annyira nem volt időm és sajnáltam linteni őket, hogy mennem kell. Pedig annyira hálásak a kevés jó szóért is. Nagyon szeretem az időseket. Nekem " öreglányok ", de nem bántólag!
Van itt a faluban egy 87 éves Mamika, Ő hozza nekem a borsót, a száraz babot. Mondanom sem kell, hogy mindég ráfizetek, mert annyira nem szép, de a Mami egy tündér! Még ő jár a telekre ültetni és leszedni és tavaly ő ásta ki a fiának a gáz bevezető árkot. Muszály elhinnem neki!
Egyszóval, én szeretnék többet foglalkozni velük és remélem nem veszik zokon, ha nincs mindég időm rájuk. Így vagyok az anyukámmal is, néha a telefont sem emelem fel, akár két hétig is és ilyenkor nagyon szégyellem magam!
A Tökikhez gratulálok, szép nagyra nőttek! Lesz, mit a tejbe aprítani a télen.
Hm. vakarcstöki nem is olyan vakarcs! Ma hajnalban győzött a kíváncsiság! Megmértem! 4 kg. a drága!
Nagytöki hazavonulását nem volt alkalmam teljességgel elmesélni. Útközben megálltunk egy másik faluban az ismerősöknél, ahol a tejet szoktam venni és a tökikhez a kakit kaptuk. Az egész család kiszaladt Nagytöki megcsodálására, sőt egy arra járó ismerősük is csatlakozott. Valamennyien olyan 60-70 közötti emberek. A csúcs azonban itthon volt. Áthívtam a szomszéd nénit, aki egy nagyon kedves földim, még a gyerekkorom falujából. Anyámkorabeli. Idősek lévén eladták a gazdaságukat s ide költöztek a városba, közel a gyerekekhez, akik sajnos csak ritkán tudják őket látogatni. Nekem viszont nem gond átugrani, hisz a szembeszomszédaim.
Mihelyt lerakodtunk, mindjárt be is jelentkeztem, hogy itthon vagyunk és áthívtam, hogy mutatnék valamit. Amikor meglátta a 3 tököt összecsapta a kezét a csodálkozástól, aztán lehajolt hozzájuk és egyenként gyengéden végig simogatta őket. Amikor kifelé ment az ajtón megjegyezte, hogy olyan jó volt, hogy megnézhette őket, hogy egy kicsit itt lehetett, hogy a csendes hétköznapokba egy kis vidám változatosságot hoztunk.
Mindig nézni szokták a férjével mikor jövünk, megyünk. Mikor van a helyén az autó. Amikor mi indulunk, akkor ők még fekszenek, amikor hazajövünk legtöbbször már ágyban vannak. Az autó egy támpont számukra. Én ismerem az ő napirendjüket. Ha korábban vagyok itthon, akkor bekopogok hozzájuk pár percre. Szeretek velük elbeszélgetni. Sok érdekes dolgot mesélnek arról a világról, amit én még nem olyan tudatosan éltem meg. Ők örülnek a mindennapjaink által hozott híreknek s talán általunk könnyebb elfogadni azt, hogy a gyerekeik a város másik végéből időnként telefonálnak vagy akkor jönnek ha a mamikával finomságokat süttetni s főzetni akarnak. Messziről nem láthatják, hogy a mamának az ereje most már egyre inkább fogytán.
A párom szülei is ilyen korúak. Azelőtt nem látogatta őket gyakran. Dolgozott. Élte a maga mindennapi gondokkal teli életét s a szülőkre nem jutott ideje. Úgy mint nekem. Most nem számít már az idő és a többszörös távolság. Amikor teheti meglátogatja őket. Az enyéimhez már csak a temetőbe mehetünk.
Tökös üdvözletem küldöm minden kedves fórumozónak az autóból. Nagytöki (23 kg) ül mellettem miközben vigan integetek Nektek. A batyus kép Nagytöki utazásának 2. szakasza a 3. emeletre, aztán landolás az erkélyre Big Max mellé. A 3. (Középtöki) mellet Vakarcstöki. Ő a természet ajándéka. Azt hittük, mindössze 3 töki termett, amikor a nagy zöld levelek között Vakarcstökit felfedeztük. Amíg a levelek végképp le nem fagytak éjszakára mindig letakartuk egy bútorszövet-maradékkal.
Ettől tartottam én is. De szerencsére most már mind a 3 nagy töki + kicsi az erkélyen csücsül alábélelt popsikkal, éjszakára pedig gyapjú takaróval letakarva. Egyenlőre nincs időm feldolgozni, aztán egész évre valahogyan be kellene osztani.
Tegnap a legnagyobbat és a kicsit hoztuk haza. Fénykép készült. Margit segítségével tökös üdvözletem a hét végére itt lesz.
Csak nehogy a nevetéstől elejtsétek szegényt és végig guruljon a lépcsőn lefelé! A szeletelés rögtön meg lesz oldva, aztán törheted a fejed, hogy mielőbb feldolgozd.
Kenyérke én már így is nevettem, ahogy elképzeltem, hogy évődtök azzal a hatalmas tökkel A. hátán.
Valójában az igazi tészta mindigis a házi tészta volt, mert ott is ugyanúgy érzeni kell a tészta állagát mint a házi kenyérnél. A tyúkok tojását mindig célszerűbb volt liszttel jól tárolható házi tésztának feldolgozni, mint fityingekért elherdálni, amikor nem volt keletje a tyúkok pedig ontották. Tejet, tejterméket, tojást sőt húst is ha lehet falun veszek és nem a tesco, lidl gyakran büdös pultjaiból.
Big Maxot (a narancs színű tököt) haza szállítottuk! Párnát kapott a popsija alá a csomagtartóba. A párom zsákba tette és a hátán vitte a 3 emeletre. Engem a röhögőgörcs kerengetett, olyan mókás volt. A párom meg is jegyezte, hogy vinném csak én, akkor kevesebbet nevetnék. Kár, hogy képet nem készíthettem. Na nem baj a legnagyobbat majd ma visszük haza s akkor lövésre kész géppel várom a nagy pillanatot.
Végre valamit én is eltalálok, mert idáig még nem büszkélkedhettem vele. A csigatészta tényleg külön tudomány, nagyon sokat csinálnak itt is falukban. Én is csináltam, mikor fiatalabb voltam, de ma már inkább készen veszem a falusi nénikéktől. És tényleg húslevesben igazán különleges. De én minden tésztá falun veszek az ismerősök által, mert ezek igazán szép sárgák, és finomak. Tudom, hogy nem mindenkinek van erre lehetősége, és én ezért ezt nagyra értékelem.
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
Minden jót kívánok, üdv, Margit
