Cristina,most sül egy cukorbetegeknek is való zsemlém,recit majd beírom a Bármitbe. Története az,hogy a szomszédom súlyos cukorbeteg lett,egyik pillanatról a másikra,inzulinos.A feleségével megbeszéltem,hogy kikísérletezek egy zsömit,persze pontosan kiszámolva mindent. /26 gr szénhidrát van egy db-ban/, ugyanis szegény nagyon utálja már a bolti felfújt zsömiket. A dokija helybenhagyta a dolgot,azt mondta,hogy jó a tk.lisztes péksüti,mert lassabban szívódik fel,nem dobja meg hirtelen a vércukorszintet. Ha tudok,este képet is hozok majd róla.
egy Lada magnókazetta lejátszójából. Ütött kopott kazetta lehetett, mert én jobbára csak recsegést hallottam, de a grúz barátaim egész úton ezt hallgatták és készségesen mesélték nekem Viszockijról.
Drága Boglárka! Isten éltessen sokáig! Amikor a kertben locsolom a paradicsom és paprika növényeimet, minden nap eszembe jutsz. Te kis huncut! Ugye ezt akartad, hogy naponta Rád gondoljak?! Jelentem megteszem, és újra meg újra eszembe jutsz, míg eszegetem a piros paradicsomokat. Az én kertemben ugyanis még csak virág volt mindig, Te fertőztél meg! De nem bánom! És még egyszer nagyon köszönöm! A vért is fogyasztom, na nem mint vámpír, hanem a csirke vérét, amit vágás után lefagyasztottál nekem. A gyerekeim először kérdezték, honnan van ennyi, én pedig elmeséltem. De gyorsan elfogyott, pedig azt hittem, csak én szeretem. Szóval emlegetlek sűrűn! Ezért most még egyszer jó egészséget kívánok, és vigyázz magadra, ne hajszold magad túl, legyél nagyon boldog! Nelly
Van olyan éles határvonal, amikortól gyermekünk felelőssé válik tetteiért? Van olyan csodás pillanat, amikortól a szülők kívülálló megfigyelőként tekintenek gyermekük életére, és vállukat rándítják, hogy „ez úgyis az ő életük" és nem éreznek semmit?
A 20-as éveimben járva egy korház folyosóján állva vártam, hogy orvosok néhány öltéssel összevarrják a fiam fejét. Azt kérdeztem, "Mikortól nem aggódunk?" A nővér azt válaszolta, "Amikor már túl lesz a baleseten." Édesanyám csak némán mosolygott.
A harmincas éveimben egy osztályterem kis székén ülve azt hallgattam, hogy az egyik gyermekem folyamatos locsogásával hogyan zavarja meg az órát és közben hogyan lépdel a rendszámtábla-gyártó kisiparosi álma felé. A tanár mintha a gondolataimban olvasna mondta, "Ne izguljon, mindannyian átesnek ezen, később hátradőlhet, ellazulhat és élvezheti a társaságukat." Édesanyám ekkor is csak némán mosolygott.
A negyvenes éveimben rettenetes sokat vártam, hogy végre megcsörrenjen a telefon, hogy hazaérjen az autó és, hogy kinyíljon a bejárati ajtó. Egy barátomtól ezt hallottam, "Önmagukat keresik. Ne aggódj, néhány éven belül abbahagyhatod az aggódást. Felnőtté válnak." Az édesanyám csöndesen mosolygott.
50 évesen elegem lett a beteges, fáradt és védtelen énemből. Még mindig aggódtam a gyermekeim miatt, és ehhez hozzájött egy új ránc is. Nem tudtam eltüntetni. Az édesanyám csöndesen mosolygott. Továbbra is magamat okoltam a hibáikért, lesújtott az elégedetlenségük és lehangolt a csalódásuk.
Ismerőseim azt mondták, hogy amikor megházasodnak a gyermekeink akkor véget ér az aggódásunk és élhetjük a saját életünket. El szerettem volna hinni, de ilyenkor előjött bennem édesanyám szerető mosolya és egyre sűrűbben ismételt kérdése,
"Haloványnak látszol. Rendben vagy? Hívj, amint hazaérsz. Rossz a hangulatod?"
Létezik, hogy a szülőket egy teljes életnyi aggódásra ítélték? Az aggódást fáklyaként adjuk tovább, mely aztán bevilágítja az emberi gyengeség és az ismeretlentől való félelem útvonalát? Az aggódás átok vagy épphogy áldás, mely a magasrendű élőlénnyé tesz minket?
Az egyik gyermekem az utóbbi időkben aggódva esett nekem, hogy, " Hol jártál? 3 napja hívlak és nem vetted fel. Aggódtam." Boldogan mosolyogtam. Megkapta a fáklyát.
Nelly ne bánkódj a kenyered a sorsa miatt!! Mindenképpen jó helyre kerül . Nekem is voltak ilyen godjaim és még vannak is néha, amikor a Fiam a friss kiflit beteszi a sütőbe, mert Ő úgy szereti, ha meleg és serceg, ha harapja.
Mi elég sok pirítóst ettünk mindég, mert kora reggel jól esik a meleg. Amióta én sütöm a kenyeret, még jobban szeretjük a pirítóst! Semmivel sem hasonlítható össze a kenyér íze és állaga. Kívül ropogós, belül puha lesz. Ilyet egy bolti kenyérrel nem lehet csinálni. Sosem sajnálom betenni a kenyeremet a pirítóba!
Bízom benne, hogy ezután vidámabban sütöd majd a Fiadnak!
Boglárka annyi szépet és kedves, bátorítót írtál már itt, hogy azt hiszem a rászorulók erőt meríthetnek belőle. Te lettél ennek a kis csapatnak a lelki erőforrása. / azért vigyázz, hogy Magadra is maradjon energiád /.
Az orosz nyelv nekem is nagyon sokat jelent, sajnos nem bírom úgy, ahogy szeretném, pedig gyönyörűnek találom. A családom "élvezi", ha "rámjön", és hangosan éneklem, a betett CD-t, kazettát:)))
Bicsevszkajatól nekem 2 lemezem is van, még az Astóriánál vettem boldogult főiskolás koromban, az orosz könyvesboltban. És ha azt mondom: Vlagyimir Viszockij??? http://www.youtube.com/watch?v=y-1QX2UGa6U
Szép napot Neked és drukkoljunk együtt, hogy Margitka mihamarabb egészségesen jelentkezzen: Hirina
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
![Képeslap](javascript:kep("pic/kepeslapok/0000029611.gif",350,246); "Képeslap")
