A tavasz meghozta a kedvünket, hogy újból a kertbe, a természetbe menjünk.
Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy olyan fórum, ahol ezekről a dolgokról is beszélgethetnénk és képekben is megmutathatnánk a saját kertünket, egy-egy szép tájat vagy akár egy kirándulás emlékét is.
Itt ötleteket adhatunk és kaphatunk, hogy merre érdemes elmenni a családdal, de arra is, hogy a kertben mit, hogy érdemes csinálni, hogy minél szebb lehessen kinek-kinek a saját kis "természet-birodalma". Ez természetesen egy balkonládányi virágról is szólhat, így remélem azok is kedvet kapnak a fórum olvasásához és az íráshoz, akiknek nincsen nagyobb kertjük.
Várom itt is jelentkezéseteket, ötleteiteket és számítok a megszokott segítőkészségetekre is :-)) Üdv, Margit
Kenyérke, köszi szépen, ezt is kipróbálom, nagyon jópofa és egyszerű! kiváncsi vagyok mi lesz belőle. az a baj, hogy nem látom sajnos napközben őket, mert reggel elmegyek 8-kor és este mire hazjövök már nincsenek.
Délután aktualizáltam a madaras albumomat. A vadkeleti madárkákat láthatjátok minden mennyiségben.
Az erkélyes felvételeket talán holnap egy kicsit korrigálom, szelektálom s a végére újból felteszem. Azok a fotók nem túl szerencsések. Ott az őszapókáimról készült képeket tartom sikerültebbeknek. Apókáim naponta egyszer jönnek nagy éhesen.
Kenyérke olyan élvezettel tudsz írni a természetről! Persze ide tartoznak a madarak is. Én is tudom nagyon sokáig nézegetni őket. Vitatkoznak, verekednek, kerülgetik egymást és még cseleznek is. Van két pár szajkó is itt a közelben. Sokat megfordulnak nálunk, bár az etetőbe nem férnek be. Ők mit esznek? Lehet, hogy nem barátságosak, de olyan szépek!
Kenyérke több oldalt visszanéztem, nem látom a müa. etetődet. Holnap lefotozom a mienket, amit a kis édes férjem csinált a kedvemért. Ma kitettük, rendbe tettük az erkélyt, levágtam a megszáradt virágokat és felerősítettük az etetőt, amin szintén kis lukat hagyott, hogy csak a kismadarak menjenek bele. Remélem így is lesz, mert rengteg a galamb és más nagy testű madár itt a telepen.
Mi a tetejére tettünk szalonnát -finomat nagyon- amibe magokat nyomkodtunk, plusz mellé tettem bio szotyolamagot.(hogy jó dolguk legyen) és kiváncsian várakozom.
Ma mielőtt mg nem tettem ki, itt volt egy kis termetű szines madárka (szégyen de nem ismerem, majd most megtanulgatom őket)
Én is élvezem a szép képeket, Bau csodásakat csinál. Nekem most tájról nincs hol, mert itt a lakótelepen nem szép semmi és nem jártam most sehol. majd február elején megyek Ausztriába, remélem jó kis havas idő lesz.
Képzeljétek ez a fehér csoda orchideám illatos, nagyon finom füszeres-délkeleti illata van, mint egy parföm. úgy örülök neki!
Masala, Bezsa változatlanul imádom a szép tájképeket. Megvallom, lusta vagy inkább fáradt voltam hétközben a cégnél a környezetet fényképezni, amikor megérkeztem. Havas, mesebeli csendes táj.
A cégnél szerencsés vagyok, mert van egy jó céges gépünk, ami legtöbbször a kezem ügyében van.
A fényképező gépemet mindig oda szoktam adni a férjemnek. Készülök egy másikat, jobbat venni.
De leírhatom a módját a flakon felerősítésének, mert nem komplikált.
A lakást annak idején úgy vásároltuk hogy erős belőtt szögek voltak az erkély falán több helyen virágcserepek felakasztásához. Ezeknek a szögeknek a vége menetes és egy kis 6-szögletű csavar van rajta. A férjem a flakon alja felett 1-2 cm-re egy öklömnyi bejáratot készített a flakonba, hogy csak a kis madarak férjenek be és az eső se tudja átjárni. A bejárattal átellenben feljebb kis rést vághatott s ezen keresztül felakasztotta a flakont, egy alátéttel s a 6-szögletű csavarral pedig kirögzítette. A flakon száját a tetejével lezárta. Ha a képeket megnézed, akkor láthatod, hogy az eső miatt a flakonetető bejárata nem kifelé néz hanem az erkély átellenben lévő falára. A madarak eleinte keresgélték a bejáratot, de aztán gyorsan megtalálták.
Nagyon megszerettem ezeket a madarakat....
Tulajdonképpen a madarakra a gólyák által kezdtem igazán felfigyelni, amikor a munkám során az Alföldre kerültem. Végig az út mentén az érkezéstől a költözésig figyelemmel kísérhettem az életüket. Számomra nagyon nagy élményt jelentett ez az időszak.
Az újabb felfedezés az erkélyen kezdődött a kint felejtett dinnyemaggal. Mivel a laptopommal közvetlenül az erkélyre néző ablak előtt ülök, így amikor itthon vagyok a gépen dolgozom, akkor mindig láthatom őket. Sőt most már figyelem, aztán az interneten is tudatosan nézelődöm.
Bau madárkáit is imádom itt nézegetni. Csodaszép felvételei vannak ám!
Superkeri, ezek a madarak nagyon aranyosak. Nem csodálom, hogy Téged is mennyire le tudtak kötni. Ha az ember figyeli őket, akkor egy egészen érdekes kis életvilág tárul elébe. Több felvételem van a vadkeleti madárkáimról, de még nem volt alkalmam rendezgetni. Valószínű egy másik, komfortosabb albumba teszem őket.
Csodás képeket tettek fel, és megbolondítok a madarakkal. meséltem a férjemnek és megmutattam a képeket. látta, hogy ezt én is szeretném. és csinált a drágám egy madáretetőt. nem szép, de célnak megfelel. Ma tettem rá pár szem tőkmagot. hát el is tüntek. nem tudom mikor, de most csinálom a szoktatást. :):)
Kenyérke, még várom a müa. flakkonos képet és történetét, hogyan kell használni.
Limara örülök hogy szép az orchideát, tényleg annyi örömet tud hozni az embernek.
Képzeld el, a fiamnak is vettem egyet, egy olyan lilát mint az enyém. annyira örült neki, nekik is van egy pár, és mi történt, neki leestek a virágok. Ma felhívtam az orchidea házat és nem tudtak ők sem mit mondani rá.
Az enyém se igen akar kinyilni, míg a fehér csodaszép, nagy, gyönyörű és kicsit illatos, addig a lila megállt a bimbos helyzetben. hát most várakozom.
Kedden reggel szép havas vadkeletre érkeztem. Egyből madárkáim etetőjéhez vezetett az utam. Mondani sem kell, hogy mindent megettek a távollétem alatt s most az etető környékén nem mutatkoztak olyan gyorsan. Néhány óra elteltével viszont már újra boldogan eszegettek. Aztán megjelent két kisebb termetű ragadozó és vége lett a lakmározásnak. Ekkor a környező fák lombjai közé húzódva várakoztak kis kedvenceim, ugrándoztak, pittyegtek. Az egyik nagy madár a nagy fa hegyén ülve szintén lakomára várt.
Madárkáimat megsajnálva álcát raktam levágott galjakból az etetőre s vártam az eredményt. Fél nap elteltével egyetlen madár sem ment az etetőre. Mit tehettem mást, leszedtem az álcát. Ami eztán következett az maga a csoda volt. Micsoda tumultust rendeztek ezek a kis tollgombócok! Meg az etető alatt is rendet raktak. Az ebédidőmet az ablak mögé húzódva lesállásban töltöttem és boldogan fényképeztem. Sajnos mindent nem lehetett fényképezni, mert messze is voltak tőlem, amikor a fán ide-oda ugrálva az etetőhöz közeledtek. A legbátrabb után a többi is csőstől nyomult. Öröm volt nézni őket s nem igazán akaródzott haza jönni... de aztán az itthon rám váró madárkáimra gondoltam. Ők is csaknem mindent megettek s nagy csend várt. Reggel aztán szállingóztak a terülj asztalkámra. A diónak nem tudnak ellentállni.
Persze, tudom, hogy nem mindig lehet hinni az eladóknak, sokszor nem is merik megmondani, ha kicsit több törődést kíván a virág, nehogy meggondolja magát a vevő. Én hiszek neked! Vigyázok nagyon rá, eddig gyönyörű, jól érzi magát
Megjöttem, de csak annyira futotta, hogy az albumomba néhány új képet betegyek. Természetesen a madarakról vadkeleten. Majd esti mesével jövök és természetesen az elmaradt válaszokkal.
Sziasztok, először is köszönöm mindenkinek a orchideáimmal kapcsolatos dicséretet, a növényeké a dicséret, ezek az orchideák valami csodás növényfaj. majd 30ezer változata van, és nem lehet őket megunni. én olyan boldog lenni egy kis melegházzal, lehet hogy bedinkázok és beépítem az erkélyt. (az az igazság soha nem ülünk ki, arra itt nincs idő, hétvégén meg a telek van)
Viszont ért velük szomorúság is, eddig az enyémek gyönyörűek, a fehéret láttátok olyan nagy mint egy óriás zsemle egy virág és valami pazarul néznek ki, a lila meg lassan de talán kinyilík. (mondjuk az érdekes, hogy a fehér egy-kettő kinyilt a lila meg éppen hogy valamit mutat magából, félek nehogy ne nyiljon ki és valami baja legyen9
a fiamnak annyira tetszettek, hogy a névnapjára (Attila) vettem neki egy ugyan ilyent, mint az enyém. képzeljétek el, ledobta neki mind a két nagy csodás bimbot. ugyanott vettem, egyszerre vettem meg őket és mégis. olyan szomorú a fiacskám, annyira örült neki!
Limara, ne haragudj, én nem igen szoktam vitába szállni, és annyira nem vagyok orchidea tudor, de már sokat olvastam róluk, nagyon érdekelnek és én nem gondolnám erről, hogy olyan lenne mint a lepke orchidea. az teljesen más. annak nincsenek bulbái az a gömb alakú megvastagodás amiből, vagy ami mellett neked jön a virág.
Sajnos az eladók a virágüzletekben és a nagyáruházakban egyáltalán nem értenek a legtöbb növényhez. sokszor én többet tudok róla, mint az aki eladja. nagyon szép a tiéd, vigyázz rá.
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
.
