A szezám az első termesztésbe bevont növények egyike. Indiából származik és a hindu mitológia szerint a Yama istenség által megáldott mag azóta a keleti világban a halhatatlanság szimbólumává vált.
Indiából Kínán és Japánon keresztül nagyon hamar elterjedt az összes mediterrán országban. Nem csoda, hiszen tápanyagokban igen gazdag mag.
Miután Kínában gyakorlatilag ismeretlenek voltak a tej és tejtermékek - amelyekről tudjuk, hogy az európai táplálkozási kultúrában kalciumtartalmuknál fogva jelentős szerepet játszanak az egészséges táplálkozás kialakításában - így valószínűsíthető, hogy a kínaiak pont ezért is fontos, sőt nélkülözhetetlen étrendi tényezőnek tekintettek erre az apró kis magra.
Hippokratész újra meg újra megemlíti műveiben a szezámmag gyógyító erejét. A rómaiak szezámmagból és mézből készült süteményt adtak katonáiknak kényszer esetén, amikor tőlük a legnagyobb erőfeszítést kellett megkövetelniük.
A szezámmag a magok királya, hiszen például kalciumban súlyarányosan gazdagabb, mint a tehéntej (hétszer annyi kalciumot tartalmaz, mint ez utóbbi) és vetekszik a tehénsajtok kalciumtartalmával, az olajos magvak közül pedig egyenesen kiemelkedik. A növényi eredetű fehérjeforrások közül kevés tartalmaz annyi értékes aminosavat. A szezámmag telítetlen zsírsavakban gazdag, a mag 55%-a olaj. Kitűnő természetes forrása a B- és az E-vitaminoknak. Kiemelkedő a lecitintartalma, így védi az érrendszert a koleszterinleraóásól, továbbá szerves foszforsav tartalma, mely az agy- és az idegszövetek legfőbb építőköveként szolgál.
A szezámmag beltartalmi értékei (100 g): 20 g fehérje, 50 g zsír, 21 g szénhidrát, 4,5 mg nátrium, 458 mg kálium, 783 mg kalcium, 607 mg foszfor, 347 mg magnézium, 10 mg vas, 6 mg A-vitamin, 5,7 mg E-vitamin, 1,00 mg B1-vitamin, 0,25 mg B2-vitamin, 5,0 mg niacin. Energiatartalma: 2385 kJ (570 kcal). (Forrás: Institut für Ernährung-wissender Universität Giessen: Tápanyagtáblázat)
A szezámmagot rendkívül sokféle módon tudjuk elkészíteni. Készülhet belőle pirított és sózott formájában szezámsó (gomasszió), kenyérbe és péksüteménybe süthetjük, salátára, köretre szórhatjuk. Fontos azonban, hogy e nehezen elrágható piciny magot emészthetősége megnövelése céljából legalább durvára daráljuk és így fogyasszuk el, mert ha a mag nincs feltárva, kevéssé hasznosul a szervezetünkben. Évszázadok óta közkedvelt olaját főzésnél, salátakészítésnél egyaránt felhasználhatjuk. Létezik nyers szezámmagból kipréselt úgynevezett hidegen sajtolt olaj, melynek színe világos és van olyan is, amelynél a sajtolás előtt a magvakat megpirítják, így jutnak egy igen finom fűszeres olajhoz. Főzéskor figyeljünk oda, hogy a hidegen sajtolt szezámolajat magas hőfokon ne károsítsuk, így a felforrósított serpenyőbe először vizet öntsünk és csak ezután az olajat, mert ez megakadályozza az olaj túlmelegítését, amennyiben ezután azonnal hozzáadjuk a felaprított zöldségeket. A leves vagy főzelék készítésekor mindig a főzés befejezése után adjuk az ételhez a hidegen sajtolt szezámolajat.