A napraforgó (Helianthus annus L.) jelentosége az elmúlt idoszakban lényegesen megnövekedett. A táplálkozási szokások változásával elo-térbe került a növényi olajak fogyasztása, melynek eredményeként az olajnövények termesztésének jelentosége is növekedett. Az étolajon kívül jelentos a margarin-, szappan- és festékgyártásra felhasznált napraforgó mennyisége is. Nemzetgazdasági szempontból szintén jelentos az olaj kinyerése után visszamaradt napraforgódara, amely -a feldolgozás módjától függoen 20-40 % közötti nyersfehérjét tartalmaz- fontos takarmány. A napraforgó siló-, keveréktakarányként, illetve csalamádéként is termesztheto. A "nagymagvú" változata csemegeként közvetlenül humánfogyasztásra kerül. Madáreleségként szintén forgalmazzák (foleg exportra) a napraforgót. A napraforgó a XVI.   században került Amerikából Európába. Kezdetben dísznövényként termesztették és csak a XVIII. században ismerték fel mint olajnövényt. Termesztését csak az 1800-as évek elején kezdték el.

Rendszertana. A napraforgó a Fészkesek (Compositae) családjába tartozik. Az elnevezése nem felel meg a valóságnak, mert a virágzatai általában DK-re tekintenek és nem követik a Nap járását.

Morfológiája, biológiája. A napraforgó egyéves lágyszárú növény. Fogyökérrendszere van, amely 4-5 m mélyen is lehatolhat atalajba. A jólfejlett gyökérzet talajtípustól függoen 40-180 cm-es körben helyezkedik el, a talajt jól behálózza. A gyökérzet dönto része (mintegy 60 %) a talaj felso 0-40 cm-es rétegében helyezkedik el. A gyökerek víz- és tápanyagfelvevo képessége jó.

Szára felálló, egyenes, végig leveles, a jelenleg termesztett fajtáké (hibrideké) általában nem ágazik el, azonban vannak elágazásra   hajlamos fajták is. A szár magassága fajtától és termohelytol függoen 1,5-2,5 m magas lehet. Az utóbbi idoben egyik nemesítésicél az alacsonyabb szárú fajták kialakítása. A szár a tányér alatt az érés során különbözo mértékben meghajlik. A termesztés szempontjából a gyengén és közepesen meghajló szár a kedvezo, mert a kaszatokat így kevésbé éri a közvetlen napfény és a madárkártétel is kisebb. A szár csúcsa tölcsérszerüen megy át a tányérba (fészekvirágzat). A szár kezdeti fejlodése lassú, késobb viszont intenzív. A virágzat kialakulásáig a szár a végleges magasságának 40 %-át, virágzásig 90-95 %-át éri el, a virágzás befejezése után nem no a szár. A szár az érés alatt elfásodik.

***************************************************