Az alap recept nekem a Lindzy féle kenyér, ami szerintem nálam már csak azért is népszerű,mert nem kell hozzá a mérleg. Olyan bögrés-kenyér. Ezért a megsütését olyanoknak ajánlom, akik tudják, kb.milyen kell, hogy legyen egy kenyértészta, mert így akkor tudják igazgatni, ami nem stimmel. Elsőnek nem, de második kenyérnek már nagyon ajánlom.

Az eredeti recept:

• 2 csésze (bögre, min. 2 dl.-es) fehér liszt (bl80)
• 1 csésze teljes őrlésű rozsliszt
• 1 csésze teljes őrlésű tönköly vagy graham liszt
• fél cs. (2,5 dkg) élesztő meleg vízben  pici cukorral felfuttatva
• búzakorpa-ízlés szerint
• só,
• olíva olaj,
• esetleg magok
• és annyi langyos víz, amennyit felvesz (-nekem egy ugyanakkora csészényi, mint amivel mérünk, beleértve az élesztőhöz használt mennyiséget is)

Dagasztás után kétszeresére keleszteni, majd átgyúrni, formázni, és újból kelni hagyni. Sütni, mint bármely más kenyeret.

Én annyit variáltam rajta, hogy 2 ek.krumplipürével kezdtem, mert ez maradék volt az ebédből, és sajnáltam volna kidobni. Aztán mivel nem volt 2 csészényi(csak kb.1,5) fehérlisztem, innen csak arra figyeltem, hogy az össz. 4 pohárnyi liszt meglegyen, és szórtam mindent, aminek a zacskójában volt még. Került bele kevés világos rozsliszt, teljes őrlésű rozsliszt, teljes őrlésű tönkölyliszt, graham liszt,és zabkorpa meg búzacsíra. A burgonya miatt kicsit több lisztet is felvett. Kb. 1 ek. olívaolajat tettem, de tettem bele egy evőkanálnyi sikért, és 10%-os ecetet, kb.2 teáskanálnyi sót. Eddigi talán legfinomabb - és legrondább - kenyerem lett, aminek 2. naposan is ropogós volt a héja. Egyszer spricceltem be vízzel,mikor már majdnem kész volt.

E.Margit:

Kriszti leírása a második két képen látható kenyérről szól, de egy korábbi sütésének a képeit is megmutatom. Chokito kenyérnek nevezte el Kriszti a kenyerét, de szerintem egyáltalán nem csúnya, sőt a szeletek kimondottan szépek lettek.