Rég volt, szép volt az első bemutatkozásom. Azóta bizony már nagy utat tettem meg, hogy e honlap Fórumainak  Kertek, természet, szép tájak és kirándulások  alfórumában kikössek.
 
Kertes házakban nőttem fel, de a kertekből soha semmit nem élveztem igazán, mert más dolgok jobban érdekeltek. Munkámba a kert nem fért bele. Mozgástérnek túl kevés és erősen behatárolt volt. Visszagondolva, akik körülöttem művelték nem igazán tudták megmutatni nekem a teremtés szépségét, mert maguk is sok tekintetben kényszerből végezték.

Az élet különös fintora vagy ajándéka, hogy idős koromra adatott meg az igazi, akinek a kert a mindene. Aki az elmúltt néhány évben többszörösen bemutatta nekem, hogyan lehet a legelhagyatottabb dzsumbulyokból is paradicsomot varázsolni, s azt, hogy a hazai termékeknél, ízeknél nincs finomabb. Pedig ez a föld nem is az ő hazája, csupán az otthona.

Nyilván az idő vas foga és a napi megpróbáltatások is megtették a magukét azért, hogy más értékekben keressem az élet értelmét, hogy az évtizedek folyamán összegyűjtött különféle tapasztalatokat, most ezen a téren is ki akarjam próbálni. Közben magam is felüdülök, tanulok, tapasztalok.

E gondolatok jegyében most már leginkább a "Kertek, természet, szép tájak és kirándulások" alfórumban elmélkedem s nézelődöm leginkább. Természetesen a rozskenyerek sütését továbbra is művelem, hisz a kenyérből is mindig a legfinomabbnak tartom a hazait, amit mindennapi asztalunkra magunk készítünk.

A találkozó érlelte meg bennem a gondolatot, hogy a bemutatkozó oldalra én is írjak magamról.

A fórumozgatás 2001-ben kezdtem.
Egy szemináriumi dolgozathoz világgazdasági adatok után kutattam éjszakákon át egy feltunningolt 486-os gépen s betárcsázós vonalon. Kínszenvedés volt. Pihenés képen török verseket olvasgattam angolul egy amerikai egyetem honlapján.
A versek után jött a zene. Nagyon szeretem a különböző, leginkább keleti, közelkeleti népzenét. A zenével pedig jöttek a kérdések s végül kikötöttem egy németnyelvű egyébként nemzetközi fórumon, melyet 2 évig szorgalmasan tele írtam. Sokat tanultam, tapasztaltam és sok segítséget kaptam ahhoz, hogy a szobámból is biztonsággal kiléphessek a nagyvilágba. - Ennek az idilli időszaknak 2003-ban lett vége, amikor munkám teljes mértékben egy alföldi faluhoz kötött.

Ez a falu s a munka magánéletemben is nagy változást eredményezett. Egy újabb dimenziót és egy újabb kultúrát, látásmódot, mozgásteret.

Azt szokás mondani, hogy ahány nyelvet beszél az ember, maga is annyiféle emberré válik idővel. Ez való igaz. Az első nyelv nekem az orosz volt. Csupán közvetítő nyelvként megtanított különböző kultúrákban gondolkodni, észlelni s érezni. A német volt a munka, a racionalitás és sok-sok tanulás alapja. Sokáig dolgoztam műszaki fordító és tolmácsként, mellette tanítottam. Aztán megfordítottam. Most pedig mindkettőt egyszerre gyakorlom.
Az angolt 17 évesen kezdtem önszorgalomból, aztán itt- ott tanfolyamokon felfejlesztettem, mert a munkámhoz kellett. Egy újabb világ, kapu és egy darabka történelem. A szívem csücske igazából a brit angol.

Ezek után nyilván felmerül a kérdés, mit keresek én a kenyeres fórumokon?
Egyszerű a válasz: Mindig igazi, német/orosz típusú fekete tégla rozskenyerekre vágytam, amit itthon sohasem lehetett kapni. Barátaim, ismerőseim mind tudták, hogy engem egyetlen dologgal lehet megörvendeztetni egy kis rozskenyérkével.
A párom is fájdította a szívem azokkal a finom kis kerek rozskenyérkékkel, amiket otthonról hozott s a legnagyobb beosztás ellenére is olyan gyorsan elfogytak. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy miért is vagyok én itt a KENYÉRKE.