A találkozó vetette fel bennem is a gondolatot, hogy pár sorban illene bemutatkoznom.

Magával a számítógéppel is csak pár éve ismerkedtem meg, bevallom kicsit kényszerből. Kisebbik lányom zesész, s egy három hónapos turnéra mentek Amerikába. 2-3 napnál hosszabb ideig sehol sem voltak, így a kapcsolattartás legpraktikusabb módja az e-mailezés volt.

Hát így kezdődött. Először kicsit szorongva, mit rontok el, aztán egyre bátrabban csavarogtam a neten, néha egészen belefeledkezve az éjszakába.

A fórumozás kedves, laza időtöltésnek indult, bevallom főleg kikapcsolódásnak.

Nagyon szeretek sütni-főzni, kipróbálni újdonságokat, így találtam a kenyeres fórumra is.

Igazából az itt olvasottak erősítettek meg abban, hogy vegyek egy kenyérsütőgépet. Sokáig úgy gondoltam, mivel a gyerekek már kirepültek, az én kis egyszemélyes háztartásomba felesleges lenne ilyesmi. Ti azonban olyan lelkesen, kedvesen, ízesen írtatok tapasztalataitokról, bemutattátok a sok csodát, hogy kedvet kaptam én is. Nem bántam meg. Azóta sok csodát készítettem már én is.

A sütés-főzés igazi alkotó tevékenység, ha az eredménye nem is tart sokáig. Sőt, éppen az adja meg a rangját, minél előbb elfogy valami. Nemcsak az ízét élvezem, de a látványát is egy-egy jól sikerült ételnek.

A munkám inkább szellemi tevékenység, az agyamat és az ülőképességemet teszi próbára. Pszichológus vagyok, egy különös területen, a kriminalisztikában. Mint igazságügyi szakértő, a bűncselekményekkel, azok szereplőivel foglalkozom, készítek véleményt. Nagyon szeretem a munkámat, izgalmas, érdekes, bár az élet árnyoldalát látom benne nap-mint nap.

Talán ezért is volt olyan különösen jó köztetek lenni, a kedves, derűs, megható történeteket hallgatni.

Nagyon szeretem még a természetet, a könyveket, a jó zenét, bármilyen műfajban.

Kézimunkázni is szoktam,  mert az alatt kitünően lehet gondolkodni azokon az ügyeken, amin éppen dolgozom.

Hát röviden talán ennyit.