Előzmények

A Panasonic a harmadik kenyérsütőgépem, ezért ha nem nagy baj, a

leírásában kitérek az előző kettővel történő összehasonlításra is.

Mindjárt ezzel is kezdeném: Miért szántam rá magam arra, hogy ilyen

drága gépet vegyek?

Az előző kettővel (AFK BM-2, ill. Clatronic BBA 2866) több apró

problémám is akadt, ezek közül a legrosszabb, hogy az üstjük rövid idő

után ereszteni kezdett: minden sütés után szénkupacot produkálva

piszkítottak maguk alá :-) Az elsőnél ezt még a hanyagságom rovására

írtam (szegény simeringet nem ápoltam megfelelően), de a másodikkal a leggondosabb olajozgatás ellenére ugyanez

történt.

Miután a szüleim háztartásában 3 éve működik naponta (!) egy Pana,

döntöttünk - váltottunk.

A készülék

Egylapátos, oszlopszerű készülék, kellemes meglepetésként mégis fekvő

kenyeret süt (én jobban szeretem a fekvőt, mert a szeletei pont

megfelelő nagyságúak, szemben az álló, négyzetessel, amiből 1 túl

kevés, 2 túl sok a gyerekeknek az iskolába elvinni). Na jó, nevezzük

inkább félig fekvőnek, ennél azért léteznek hosszúkásabbak is. Nekünk

mindenesetre pont tökéletes.

A csomagban két lapát található: egy normál és egy rozskenyérhez való

(lásd a fényképen). A lapát nagyon lazán ül a csapon, mondjuk ki:

lötyög. Az ismerkedés első tíz percét azzal töltöttem, hogy próbáltam

kideríteni, hogyan kell úgy rátenni a lapátot, hogy az szilárdan

illeszkedjen. Nos, sehogy. Kábé 30 fokot lötyög. De ez végül is semmi problémát nem jelent,

különös módon mégsem marad a kenyérben a sütés végén.

Működés

Rengeteg programot tartalmaz, ezek a szokásosak, hadd ne soroljam fel,

benne vannak a használati útmutatóban. A magokat egy magadagolóba kell

tenni, ami automatikusan kinyílik a dagasztás vége felé. Ez azért

roppant praktikus, mert az AFK/Clatronic tíz lelőhetetlen, hangos

visítással adta tudtunkra, hogy eljött az idő, ha magokat akarunk

beletenni, akkor MOST kellene. Igaz, a magadagoló aránylag hangos

csattanással nyílik (mágneszár), de jó hír, hogy ezzel túl is vagyunk

a procedúra leghangosabb részén! A gép ugyanis hihetetlenül halkan

dagaszt. Az AFK/Clatronic alá külön gumilapot kellett tennünk, hogy ne

jöjjenek fel a szomszédok, és a teteje is hangosan dübörgött a fel-le

rázkódástól. Ehhez a témához jegyzem még meg, hogy a Pana az

indításkor sem sivít, és a sütés befejeztét 8 diszkrét, nem fülsiketítő

sípolással adja tudtunkra.

A hozzávalókat az összes általam ismert internetes oldallal és

gépleírással szemben pont fordított sorrendben kell beadagolni:

először a szárazakat, majd a végén a vizet. Ezt nem nagyon értem, sőt,

nagyon nem értem, akinek van ötlete, szóljon bátran! Mindenesetre az

biztos, hogy ezzel a fura fordított sorrenddel is mindent össze tud

dolgozni, egyik sarokban sem maradnak lisztfoltok.

Az első néhány nap után viszont már a szokásos módon teszem be a hozzávalókat: először a folyadékokat, rá a lisztet (könnyebb szárazon tartani az élesztőt).

A vekni

Jó munkához idő kell. A Pana normál programja, a régebbi gépeimmel

ellentétben nem 3, hanem 4 órás. A dagasztás-kelesztés-ejtés ideje és

módja profizmust tükröz, az eredmény magáért beszél! A két előző gép

is finom kenyereket produkált, azonban azok másnapra már kissé

gumiszerűek lettek, s a héjuk is vastagabb volt. A Panasonic veknijében

talán kisebbek a lyukak (viszont több van belőlük), a textúrája

sokkal-sokkal puhább, finomabb. Az eleve óriási különbség (ami

számomra megbocsáthatóvá teszi az árkülönbséget) másnap és harmadnap

még inkább előugrik: a kenyér még mindig finom, még mindig finom, még

mindig finom... Már persze ha maradt belőle ;-)

Hátulütők

Vannak, vannak... De lehet velük élni.

Az egyik, hogy nincs kémlelőablak. Jó, tudom, a kémlelőablak

legtöbbször úgyis csak problémákat okoz (nem sül meg alatta a kenyér),

de azért én szeretem nézni, ahogy gombóccá áll össze a massza, meg

hogy hol tart éppen.

A másikat ezennel visszavonom. Hiányoltam a hálózati kapcsolót. Később kiderült, hogy nyugodtan bedugva lehet hagyni, a Start/Stop gombbal a program lejárta után ki lehet kapcsolni, s a „Programválasztás” gombbal pedig bekapcsolni. Javaslom, akinek más gépe van, próbálja ki az is ezt a módszert – hátha működik…

A harmadik az ára, ugye... A másik két gépet 30-40 euróért vettük, ezt 160-ért,

hát nem teljesen ugyanaz a kategória...

Összefoglalás

Egylapátos, 300-600 g liszt, időprogramozás. Nagyon halk.

Rendkívül finom, puha, sokáig friss kenyér.

Fő hátránya az ára, s van, akinek a 4 óra sok az alapprogramra (igaz, ennek fejében különlegesen foszlós kenyeret süt).