Kedves Ildikó!
Fogadd őszinte részvétemet.
neharagudjatok de nem volt netem,de néha még most is nincs.nagyon jól sikerült a maffinom amit sütöttem,de legközelebb kép is lesz.
Nagyon-nagyon együtt érzek veled és fogadd őszinte részvétem. Próbáld megérteni, hogy Anyukád miért adta fel a gyógyulást.Emlékezz a sok szépre, amit kaptál tőle!
Jó régen jártam felétek, a hatodik érzékem most sem csalt.
ILDIKÓ: nagyon sajnálom. Tudom, hogy ilyenkor nincs semmilyen vigasztalás, csak az idő segíthet rajtad. De szerettem volna, ha tudod, hogy együtt érzek veled.
Gondoltam, hogy ha már van egy kis időm, írok nektek, de inkább majd máskor.
Csendben olvasgatlak Benneteket. Amikor legutóbb írtad, hogy Anyukád feladta, gondoltam, hogy belefáradt a megváltozhatatlanba. Sejtettem, hogy ezután már az következik, ami bizony elkerülhetetlen, bármennyire szeretnénk is késleltetni. Békével el kell engedni s el kell fogadni, hogy neki ez volt megírva. Még akkor is ha az most nagyon fáj. Vigasztaljon a tudat, hogy nem kell neki többé szenvedni. Őrizd emlékét a szívedben és a lelkedben s akkor számodra továbbra is élni fog. Fogadd el, hogy ha már nem érintheted is, ő azért mégis Veled van, mert az emlékeidben tovább él s mindazokéban, akik szerették, tisztelték.
Jusson eszedbe amit a múltkor írtál arról, hogyan nem szeretett volna élni Anyukád. Téged is bántott, hogy már nem élhet teljesértékű életet. Talán ezért is adta fel. Belefáradt szegény a szenvedésbe, így most már megpihenhet. Próbáld meg elengedni, és belenyugodni.
Ildiko ezt elhinni sosem tudja az ember. Nem lehet rá felkészülve, bármennyire is tudja, hogy ez egyszer bekövetkezik. Hidd el ezt átérzem, mert mindennap amikor bemegyek anyukámhoz a szobájába Rettegek, hogy mi vár rám.
Csomagoljunk legyünk útra készen mielőtt minden eltörik egészen hisz oly kevés mit vinni kell egy ,,megérte'' egy ,,hinni kell'' egy szerelemtől fényes pillanat a sárba süppedt kő alatt a sötétben egy résnyi fény élétől megsebzett remény mert valami végérvényes rend kell ha nagy útra készül már az ember tudván hogy akkor sem néz hátra ha nevét valaki még egyszer elkiáltja.
Ildikó !!!
Őszinte részvétem!!!!!
Ilyenkor nehéz bármit is mondani.
Azért ha vígasztalásra vagy csak egy kis lelkizésre van szükséged ránk számíthatsz mindíg!
Puszi! Nogea
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
