A tavasz meghozta a kedvünket, hogy újból a kertbe, a természetbe menjünk.
Úgy gondoltam, hogy jó lenne egy olyan fórum, ahol ezekről a dolgokról is beszélgethetnénk és képekben is megmutathatnánk a saját kertünket, egy-egy szép tájat vagy akár egy kirándulás emlékét is.
Itt ötleteket adhatunk és kaphatunk, hogy merre érdemes elmenni a családdal, de arra is, hogy a kertben mit, hogy érdemes csinálni, hogy minél szebb lehessen kinek-kinek a saját kis "természet-birodalma". Ez természetesen egy balkonládányi virágról is szólhat, így remélem azok is kedvet kapnak a fórum olvasásához és az íráshoz, akiknek nincsen nagyobb kertjük.
Várom itt is jelentkezéseteket, ötleteiteket és számítok a megszokott segítőkészségetekre is :-)) Üdv, Margit
Superkeri, én is nagyot nevettem ám, amikor olvastam, hogy mekkora kedvre derített az ábrándozásom fejős kecskéről. Párocskám is nagyokat kuncog, amikor a kerteket nézni járunk s én a fejős kecskét mindenhol bele képzelem. Legutóbb megjegyezte, hogy a fejés is az én dolgom lesz. - Nem gond. Veszek egy fejőgépet.
2 évig egy kecske farmról hordtam a friss kecsketejet. Megnéztem, hogy hogyan tartják a kecskéket: az etetést, legeltetést (kimentem a pásztorral a közeli legelőre az 50 kecskével), a fejést. Mindig a fejésre mentem a farmhoz s megvártam a tejet, hogy azonnal haza vihessem és felforralhassam. Ugyanis kihűlés, állás után kis mellékíze van. A frissibe felforralt tej 1 hétig szinte változatlan. Imádom kávéban.
Most is látom a kecskéket útközben, falun s változatlanul vágyom a kecsketejre. Megfizethetetlenül drága, ezért marad a tehéntej és az álom a fejős kecskéről, ami jelenleg 1-2 évig megvalósíthatónak tűnik.
A kecskével kapcsolatosan van egy néhány utiélményem is :-)
Meghoztam Kartika újabb képeit, és a beszámoló folytatását:
Folytatás:
Megint kirándulást terveztünk, de szép lazán. Reggel lustiztunk egy kicsit, és kitaláltuk, hogy a közeli hegyek valamelyikére megyünk fel.
Egy gyalogos túrát választottunk, mi ezt tavaly már megjártuk a férjemmel. Kellemes 3 órás túra fel a hegyre.
Itt a Tauern hegység húzódik különböző magasságú hegyeivel, általában fenyőerdő borítja a hegyeket, itt iscsodaszép növényvilággal. Több képet készítettem a hegyeken és felhőkön kívül (nem tudtam régen, hogy ennyire kedvelem őket) a növényvilágról is. A természet csodái lenyűgöztek, bámulva nézetük, ahogy a korhadt fákon megtelepedtek a gombák, vagy ahogy a korhadt fa közé csoportosult az élet, kihajtottak benne és rajta különféle szebbnél szebb erdei növények, bogyós növények, kis virágok! A túra út hol sziklába vájt úton, hol a fenyőerdők között, hol zuhogó patakok felett vezetett egyre feljebb.
A hegyek lábánál huzódnak meg a kis városok és falvak, felettük meredeken emelkednek a 1800-2600 m-es hegyek.
Ez a kirándulás Rohrmos-ból indult ami két részre oszlik, Obertál és untertali részre. Mi az untertali oldalt választottuk, ahol szép erdei úton, megint szép erők, mezők, hegyvonulatok között (mindenhol legelő tehenek, amik fajtája szintén változatos) jutottunk fel 1460 m-re a parkolóba. Innen indulnak a túra utak, különféle túra vonalakon és így lehet feljutni a hegytetőre. Mi a legkényelmesebb utat választottuk (a barátnőm miatt, akinek a lába operált, ez sok túránkat behatárolta, bár meg kell adni nagyon bírta az utat, hajtotta a sok látványosság)
A túra út széles szépen meg van csinálva, és kanyarogva csiga vonalban visz fel a hegyre. Mellettünk számtalan kis patak futott le a hegyről, kis „mini” vízeséseket alkot, erdei málna, áfonya, és gombák szegélyezték az utat, mindenhol vadvirágok, ragyogó szikrázó kövek. Némelyik kő olyan, mint egy ezüstfolyam, ahogy a nap rá süt. (nagyon meleg sütött a nap)
Az útvonalat több helyen megszakítja az Untertalbach folyó, ami a magas hegyről tőr utat magának lefelé. Néhol hatalmas vízesésként zuhog lefelé, borzalmas erővel fehér habokat képes, és az egész levegőt párássá teszi maga körül (a fényképezőgépen is látszanak a vízpermetek) Mindenhol nagy erővel jön lefelé itt minden folyó nagyon erős sodrású. Több helyen hidakon kell átkelni és bátrabbak (férjem, én a barátnőm miatt nem, de lehet ha feljutok akkor se mertem volna átmenni) egy meredek sziklafalba vájt lépcsökön egy függőhídon jutottak tovább.
Erős menetben másfél órás az út felfelé. De amikor felértünk 1890 m magasra, akkor ott van a Gfölleralm, ami úticélunk volt. Itt egy kellemes pihenőhely van. Az Alm 1470-be épült.(az alpesi vendéglőket alm-nak hívják) van kinti és benti része, telis-tele volt vendéggel.
Finomabbnál finomabb falatokkal várja a vendégeket, sonkás-sajtos tál, házi kenyerekkel, smargnikülönféle lekvárokkal (az alma a sláger) nagyon sok almás finomság és sok-sok más ételkülönlegesség. Hideg italok, sörök és minden ami szem szájnak ingere.
Az Almból körbe nézveamerre csak nézünk hegyek magasodnak, vízesések zuhognak le a hegy oldalában, ami messziről egy vékony ezüstcsík csak. Az Alm mögött megint egy mély és haragoszöldjéghideg hegyi tó, ami nem fürdésre való, csak gyönyörködésre. Kialakított úton körbe lehet járni, pihenő padok vannak ahova le lehet ülni, szívni a jó levegőt és kikapcsolni.
Mi is ettünk, de már ekkor láttuk, hogy gyülekeznek felettünk a felhők. Itt gyorsan jön a vihar és eső, tavaly is így jártunk, és mire leértünk, az eső kabát ellenére teljesen eláztunk. Hát most ugyanígy jártunk. Hiába szedtük a lábunkat, hiába volt rajtuk esőköpeny ami kilátszott alóla abból csavarni lehetett a vizet. Kb. 1 órán át gyalogoltunk lefelé a zuhogó esőben, ami egyre jobban és jobban esett.
Kenyérke nagyon tetszik az emlékezésed. Biztosan fájó is, de szép is lehet ennyi élményt újragondolni.A piac tényleg szép. Én nem voltam még a pesti nagy piacokon sem, de negyon hangulatos lehet ilyen szép zöldségek és gyüm. között mászkálni.Nekem nehéz lenne megállni, hogy csak azt vegyem meg, ami feltétlenül kell.
Kenyérke! Nagyon szép amit irtál, és sok gondolatban osztozom veled. Remélem nem értetted félre, engen nem a csillogás fogott meg Ausztriában, hiszen nem a gazdaságáról irtam, hanem azokról a szépségekről amit ott láttam, ami viszont az emberekre jellemző, és részben része az országnak az a tisztaság, az a rend mindenhol a legkisebb zugba és ponton is.
Az 1970-es években én is sokat jártam Lengyelországba, akkor még Csehszlovákiába, és ugyanazt tapasztaltam, főleg Lengyelországba, mint te Gruziában. A kis hegyi falvak emberi, az emberiség, a barátság, a vendéglátás fogalmait. Viszont tudnék mesélni a görög hegyi emberek kedvességéről is.
sajnos én is hiány vagyok a nyelvtudásnak, csak épp hogy nem adnak el, igy igazán az emberek életét nem tudom a beszélgetésekből leszúrni, csak arról amit látok, megélek.
én nem félek a tanulástól, most is rengeteg tanulok, folyton vizsgázom. inkább az a bajom, hogy nincs idöm eljárni. A netes dolgok nem tudom milyenek, nekem hallani kell a dolgokat a kiejtés miatt. Nagyon irigykedem (jó értelemben) arra, aki több nyelvet is beszél. (már a gyerekeim is, ez fontos volt)
Aki beszélni tud az emberekkel, az nyilván még személyesebben éli meg az eseményeket.
sajnos nekem is sok képem már fakul meg, azért szeretném mielőbb megmenteni őket amit még lehet. Igy ez lesz a téli hétvégék egyik programja.
Köszönöm Mindannyiótoknak a beszámolókat. Nekem sok kellemes percet-órát szereztek. Így egy kicsit én is kalandozhatok a nagy világban. Sok szép és hasznos ismeretre tehetek szert általatok. Várom az új élmény beszámolókat! Üdv. Mindenkinek
Kenyérke! Kívánom, hogy vágyad teljesüljön és legyen egy szép kertetek. De ezen a kecske histórián felsikítottam Komolyan gondoltad? A kecskesajt is nagyon-nagyon finom. Üdv. Superkeri
Meghoztam Piroska mai képeit és a beszámolója folytatását:
„Ma az Athénba tett kirándulásunk képeit osztom meg Veletek.
Először az őrségváltást néztük meg a Syntagmatos téren, a parlament épülete előtt, majd metróval mentünk at Akropolisz tövéig. Ott órákig nézelődtünk, majd körbesétáltuk a környékét és megnéztünk szinte mindent amit csak lehetett. Ezután ismét megnéztük az őrségváltást mielőtt hazaindultunk. (Persze egy McDonald’s is útbaesett. J
Az első fotón az Akropoliszon a Heródes Atticus Odeonja nevű színházromot lehet látni, ahol most is tartanak színházi előadásokat.
A következő képen a Parthenon épülete előtt állunk Bálinttal. Gyönyörű, és folyamatosan építgetik vissza a megtalált kődarabkákat.
A következőn egyszerre láthatjátok az Olympeion nevű templom maradványait, Traianus császár diadalívét, és az Akropoliszt. Ilyen szép helyen az én párom se minden nap álldogál. J A diadalív felirata kicsit vicces. Egyik oldalán ez van: „Ez Athén, Thézeusz ősi városa”. Másik oldalán pedig: „Nem is az övé, hanem Traianusé.”
A harmadik kép egyik kedvencem. A kariatidákat láthatjátok, amelyek az Erechteion épületének egyik tornácát tartják.
A negyedik kép a parlament (régebben az első XIX. századi görög király palotája) a szökőkúttal.
Az utolsó 2 kép az őrségváltás idején készült. Nagyon mókás és nehéz lépésekkel hajtják végre óránként. A fotókon általában az ünnepi népviseletben szokták lefotózni a testőröket, de mi a hétköznapiban láttuk.”
Piroska, most nem írtad, hogy folyt. köv, remélem ez nem azt jelenti, hogy vége. Sajnálnám, mert megint igen szépeket mutattál nekünk. Köszönöm szépen, üdv, Margit
Bezsa, a nyelvtanuláshoz soha nincsen későn. Most az internetes korszakban, akár otthon is lehet magántanárod úgy, hogy egy tapodtat sem kell tenned utánna és az otthonodban sem zavar Téged senki, sőt még a kedvenc tanulási idődben is megegyezhettek. Aztán van levelezős távoktatás... Nagyon sok egyéb lehetőség is van.
Egyébként én nyelvtanár vagyok. 30 éve tanítok mindenféle korosztályt.
Nem hiszem, hogy bárki is elvárná a másiktól, hogy művészi szinten írja meg az élményeit. Kinek, hogy esik jól és ahogyan szokta. Szórakoztatva szórakozni s nem kínszenvedve szórakoztatni.
Ma már nem szívesen utazgatom. Legközelebbi vágyam egy kert és egy fejős kecske Imádom a kecsketejet. Ma délután ismét megnézünk egy gyümölcsös kertet.
Lányok ezek nagyon jók.Kenyérke olyan jó, hogy ha nem is voltunk ott egy kis izelítőt kapunk más országokról és tájakról.
Nagyon fájlalom és "irigykedem" akik más nyelvet is beszélnek mint az anyanyelv.
Régóta gondolkodom, hogy el kellene kezdeni, de nem tudom az én agyam már mennyire fogékony. Irjatok csak.
Ha majd időm engedi akkor teszek fel Rómáról képeket ahol 3 napig voltunk és majd mesélek. Mondjuk én irásban kevésbé tudok ilyen színesen irni mint Ti, szóban persze annál többet jár a lepénylesőm. Azért majd összeszedem egy kicsit magam.
Tbilisziben ilyen a nagy piac. Mindjárt elbőgöm magam. Olyan régen volt s szinte semmi sem változott. Bezzeg az én falumban a 40 éves találkozó alkalmával, amikor visszamentem minden olyan lepusztulnak nézett ki. Mi is.
A francia nyelv kimaradt az életemből, tehát csakis a képek alapján mesélek.
A grúz konyha jellegzetessége, hogy sok kis tányéron különböző fogásokat kínálnak, melyet mindenki a kedve szerinti sorrendben eszeget. Természetesen minden asztaltársaságnak megvan a maga tamadája, aki szóval tartja a társaságot. Gyönyörű verseket, idézeteket mondanak minden koccintás előtt. Megemlékeznek a le- és felmenő rokonságról, barátokról élőkről és holtakról. Ezeknek az étkezéseknek baráti, családi körben leírhatatlanul különösen szép emelkedett hangulata van. A vendégért van minden és a nők, családanyák pedig különösen nagy tiszteletnek örvendenek.
A sasliksütésnek nagy hagyományai vannak. Úgy látom az elmúlt 30 évben ott sem változott semmi. A saslikot ilyen házilag gyártott sasliksütőn sütik a szabadban. Amikor a Grúz hadi útra mentünk kirándulni, útközben gyakran láttunk ilyet az útmentén, ahol árulták. Egynél megálltunk és megebédeltünk. Csak úgy az útszéli köveken üldögélve, de kristálypohárban koccintottunk a pezsgővel. - Gyérforgalmú út a hatalmas hegyek között, ahol a levegő kristálytiszta. Olyan magasan jártunk, hogy ott már nem volt fa csak fű. Júniusban volt és 300000 méternél helyenként még összefűggő hórétegsávok voltak.
Ez a kerek szépen formált tészta a hinkali (fűszeres marha-disznó hússal töltött tészta, melyet vízben főznek ki). Olyan tenyérbe férő méretű. 3-at megeszik az ember s egy fél napig nem is kíván enni.
Az úton hacsapurit is árultak. Ez általában olyan kisebb méretű félbe hajtott sajttal töltött lepénykenyér. Ahogy elnézem ott a sparhelten kisebb lángoskenyér készül.
A legvégén, a lajtos kocsiban ott a finom hideg üdítő kvász, amit erjesztett kenyérből készítenek. Jelentéktelen alkoholtartalmú. A nagy hőségben igen jó szolgálatot tesz.
Élvezettel olvasgatom az uti leírásaitokat és jó nézegetni a képeket.
A 70-es és 80-as években én elég sokat utaztam. Valahogyan úgy voltam ezzel mint Kartika, csupán az indíttatásaim voltak egészen mások. Nehezen viseltem el a szocializmus bezártságát az idegen nyelvek adta szabadság következtében. Végülis számtalan kötetlen módot találtam arra, hogy többször is és hosszabb időt tölthessek azokban az országokban melyek számomra érdekesek voltak.
Hivatalból, szaktolmácsként többször jártam német nyelvterületen, többek között Ausztriában is. Bármilyen szépek, kulturáltak, gazdagok voltak ezek az országok, az én szívem valahogy mindig kelet felé húzott, mert csillogást, lelki gazdagságot, szivet lelket melengető kultúrát, zenét, művészetet, gondolati gazdagságot,mely engem megfogott, leginkább ott találtam. Mindig valahol ezeken az utakon egy kicsikét sikerült felcsípni, megőrizni, beépíteni, tudatomba, mindennapjaimba, melyek aztán a sokszor sivár robottal teli hétköznapokat megszépítették elviselhetőbbé tették.
Az első legszebb és legemlékezetesebb utam Odessza és Szocsi volt 1975-ben, ahonnan tovább évtizedekre leragadtam a Kaukázusban, Grúziában. Csupán néhány színehagyott képet őrizgetek, melyeket már bescannelni sem érdemes ezért az interneten nézelődöm.
Többször jártam Tbilissziben, Grúzia fővárosában, ahonnan jó lehetőségem nyílt a környék szisztematikus bájárására. Egyik útról hazatérőben hajnalban egy pékség előtt mentünk el, ahonnan friss kenyér illata áradt. Hagyományos lepénykenyereket sütöttek, melynek illata és íze ismereteimben semmihez nem volt hasonlítható. A pékség külsőre nem volt túl csábító. Helyismeret nélkül az idegen legfeljebb nagy ívben elkerülte volna. Romhalmaz házikó, ütött kopott kis lyukablakkal, mely teljessében fából készült s nem lehetett rajta belátni. Kopogtatásunkra a pék nyitotta ki és ehhez hasonló forró, friss kenyereket kaptunk.
Vendéglátóim ugyan magyarázták hogyan készül ez a kenyér, de akkor csak érdekességnek számított és elképzelni is nehezen tudtam, hogyan nézhetett ki az ablak mögött.
Ma, több mint 25 év távlatából már nagyon sajnálom, hogy akkor nem terjedt ki a figyelmem arra, hogy a pékséget belülről is meg akarjam nézni.
Bezsa! én voltam ősszel, és voltam januárban is. Januárban a 8 napból 6- nap csodás időnk volt. Erről küldtem neketek talán képet, ha nem teszek majd fel. Az időjárás nem kiszámítható, de szerintem mindenképen megéri ott pihenni, "őszölni"
Julika! egy rugóra jár az agyunk, én is vettem ott szappant, tényleg szuper volt az üzlet, de azért nem túl olcsó. Nagyon klasz dolgok voltak, és isteni illatok és ami a lényege, hogy minden természetes anyagból és alapanyagból, semmi tartosító, semmi mű. Ausztriába mindenhol mindent kitesznek, kint hagynak nincs kerités (sok más nyugati országban sem) és mégse visz el senki semmit.
Ne bándd hogy nem fényképeztél, mert nem engedik.Indonéziába is van ilyesmi üzlet, egyet sikerült fotoznom és rámszóltak mosolyogva, szépen kedvesen és udvarisan, hogy nem lehet.
De itthon is van Lush üzlet, ami egy szuper bolt, ott is sok csoda dolog van, minden természetes anyagból. www.lush.com nézzétek meg.
Nagy örömmel hozom Julika újabb képeit és beszámolóját az Osztrák útjukról:
"Az idei nyaralásunkkor mi is Ausztriában voltunk és mi is kirándultunk Hallstattban. Így én is szeretnék egy pár képet mutatni Nektek. Kartika nagyon részletesen, fantasztikusan leírta már amit el lehet mesélni erről a kis ékszerdobozról.
Megmutatom Nektek a főteret, ahogy a hegyodlalban szorosan egymás mellett vannak a kis házak, egy pár látképet. A szakmai ártalom című kép talán találóskérdés is lehetne. De megmondom: ezek a rózsák fürdőszirmok. Ezekből kell 3-4 db szirmot beledobni a fürdővízbe és kellemes fürdőzést nyújt. Egy gyönyörű szappan bolt külső kirakata. Ezek kint vannak szabadon az utcán, senki nem őrzi és persze senki nem nyúl hozzá.Nagyon sokféle figurás szappan volt. Ezeket dekára lehet venni. Mi pl. vettünk csoki formájút, még az illata is csoki illatú. Már sajnálom, hogy az üzletben nem fényképeztünk. Amerre néztünk csak szappan volt, hirtelen fel sem leeht fogni mennyifélét lát az emebr. Szóval a kép azért kapta ezt a címet, mert én fürdőtermékekkel foglalkozó nagykerben dolgozom és ezt muszály volt lefényképezni."
Szia Bezsa ! Ausztriában azért mindig hidegebb van mint nálunk, főleg a hegyekben. Mi is voltunk 2 éve és idén is Ausztriában nyaralni. Idén nagyon nagy szerencsénk volt, emrt szinte végig kánikula volt ott is és csak 2 esős napunk volt. És 2300 m magasan egy szál polóban voltunk, és szinte napozni lehetett volna, ahol a hegyen még hó volt és egy gleccser tó. (erről láthatsz képeket a képeim között).De 2 éve viszont megfagytunk (pedig ugyanabban az időpontban voltunk), szinte végig esett az eső. Ha elmentünk valahova bőrig áztunk,de akor azért olyan programot csináltunk, hogy ne ázzunk igazán. Sóbánya, jégbarlang, múzeumok. Barátnőmék, Kartikáék előtt 2 héttel voltak idén. Szinte megfagytak reggel 4-6 fok volt és már örültek, ha reggel 10 fok volt. Igaz 1760 m magasan volt a szállásuk a hegyek között. Szinte végig esett azon az egy héten.
Nem elkeseríteni és eltántorítani akarlak, csak leírtam a tapasztalataimat. De gyönyörű és semmi pénzért nem szabad kihagynotok. Üdv:Julika
Piroska irtó klasz! mi is ott állunk a kapuban a mi fényképünkön. Nagyon megkap a történelm ha elmegy az ember ezekre a helyekre! Mit tudtak a régi építészek, csillagászok, matematikusok....A modern világ termékei már nem élnek meg ennyi időt.
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
Komolyan gondoltad? A kecskesajt is nagyon-nagyon finom
. Üdv. Superkeri
Imádom a kecsketejet. Ma délután ismét megnézünk egy gyümölcsös kertet.
