Olvasgattalak Benneteket a héten,csak nem irogattam.A betegeknek mielőbbi gyógyulást kivánok!
A héten talán sikerül szabira jönnöm,egy kicsit talán itthon is utol tudom érni magam.Ma Lala kiflit sütöttem a gulyás mellé,holnap akarok egy piskóta tekercset.Ma már csak "pihi" van.
Nagyon bátor voltál, most már gyógyulj meg hamar!Vigyázz magadra, diétázgass, aztán biztos több mindent meg tudsz enni gond nélkül, mint korábban. Az csuda jó, hogy ennyire hamar kiengedtek a kórházból. Régen egy epeműtét után 10 nap - 2 hét volt a kórházi tartózkodás és a lábadozás.
Remélem most már többször tudsz jelentkezni is, én igen hiányoltalak az elmúlt időszakban. További szép napto és gyors gyógyulást kívánok, üdv, Margit
Éppen ma gyakran gondoltam Rád, hogy vajjon hová tűnhettél. Körülötted aztán igazán nagy csend van ill. volt. Mielőbbi gyógyulást kívánok!
Szerintem nem terhelés ha a nyavalyáinkat kitesszük s megbeszéljük. Sokat lehet belőle tanulni s aztán örül az ember együtt, hogy egyik másik miből hogyan lábal ki. Mert azért remény egyenlőre még mindig van. Ha nem lenne azt is meg kell tanulni méltón elviselni s ehhez pedig sok sok kis lépésekben vezet az út.
A nagynénémet hajdanán szintén ezzel műtötték, de hagyományos módon felvágták. Szegénynek lett is belőle az évek során egy jókora sérve. Végülis több mint 30 évet élt a sérvével is és végelgyengülésben halt meg jóval 80 felett. Valami mondva csinált nyűggel befeküdt a kóházba s nem volt kedve többé felkelni. Talán azért, mert körülötte már mindenki meghalt, ahol ő élt egy kis faluban.
Szerencsés dolog, amikor már a metszést nem alkalmazzák. A műtéteket túlélni s ebből felgyógyulni is nehéz. Vigyázz magadra s amit az orvos javasol türelmesen csináld végig, akkor néhány év múlva már csak a kórházi viszonyokra fogsz visszaemlékezni.
Jelentem, nekifogtam a pöttyös kalácsnak. És képzeljétek, sikerült kinyújtanom másfél kézzel. Aztán ahogy a nagy könyvben le van írva, szépen megkentem vajjal, meg mindent, ahogy kell. Aztán visszatettem a gépbe keleszteni, hát gyönyörű nagyra feljött, és milyen szépek a fonatok! Most már sül, aztán remélem, én is olyan elégedett leszek, mint Szokimoki! De azért nem akarom elkiabálni! Majd utólag! Nelly
Szia Zsike! Egyenlőre én vagyok az ügyeletes kakukk, a többiek sürögnek-forognak. Én visszafogottabb vagyok. Mielőbbi felgyógyulást kívánok Neked! Tudom, mit jelent, ha rendetlenkedik valakinek az epéje, ezért aztán ha az orvos is ezt javasolta megoldásnak, akkor biztos jobban jártál. Most csak tényleg a diétára kell odafigyelned, és arra, hogy mielőbb visszanyerd az erőd. Szóval, jobbulást! Nelly
Talán még nem felejtettetek el teljesen, de annyi minden összejött az utóbbi időben, nem akartam terhelni vele a társaságot.
Tavasz óta sokat kínlódtam az epémmel, így a doki rábeszélésére rászántam magam a műtétre. Szerdán meg is esett a dolog. Un. laparoszkópos műtét volt, ami azt jelenti, hogy négy helyen hatolnak be a testbe, és úgy veszik ki az epehólyagot és a követ. Azt mondják, ez egy egyszerű beavatkozás, de azért átélni ezt sem volt könnyű. Ami jó, hogy már pénteken haza is jöhettem, s majd egy hét múlva megyek varratszedésre. Az egészségügyben tapasztalható zűrzavart most közvetlenül is átéltem. Hát......
Az orvosok nagyon rendesek voltak, a nővérek közül is néhányan, de a körülmények katasztrofálisak.
Apróság talán, de csak egy érdekesség. Műtét előtt lehetett kérni un. "bátorító" tablettát, ami már a kórteremben elbódítja az embert. Én nem kértem, szerencsémre. Ugyanis miután felmásztam a "zsúrkocsira", már infúzióval a karomban, s a műtős kitolt a lifthez, kiderült, hogy az elromlott. Így aztán gyalog ballagtam fel a műtőbe, egy lepelben, mint valami szellem, a műtősfiú pedig hozta utánam az infúziót. Ott aztán felmásztam egy másik kocsira, amit aztán betoltak a műtőbe. Ha már korábban elkábíttatom magam, nem bírtam volna felmenni.
No de nem untatlak titeket ezzel.
Sajna most a diéta miatt sokkal kevesebb finomságot fogok sütni, de azért módjával csak alkotok egyet s mást.
Picit visszaolvastam, látom, többeteknek vannak egészségügyi problémái. Vigyázzatok nagyon magatokra, kórházba kerülni manapság nem egy leányálom.
Még a szakácskönyv témához akartam hozzászólni. Nekem is van egy pár kenyeres témájú könyvem, de igazán az a baj ezekkel, hogy nem is lehet igazán mindig jó kenyeret sütni a receptjeik alapján. Kevés kivétel van sajnos. A barátnőm szokta elmesélni, hogy most melyik könyvből mivel próbálkozott, és hogyan kellett neki módosítani, hogy mégis jó legyen a kenyere, vagy a péksütije. Lehet, hogy én kényelmes vagyok, de nem szégyenlem, amit már Ti kipróbáltatok, az biztos, hogy jó lesz, és nem vallok vele kudarcot. Kivéve, ha nem jó az élesztő, vagy mégsem követem pontosan a receptet. Viszont szakácsköny buzi vagyok abból a szempontból, hogy ha valami érdekesnek tűnőt látok a boltban, nem tudok neki ellenállni. Már olyan 200 körüli a gyűjteményem, van köztük egy pár régi is, nagyon szeretem őket, talán csak a parfümök veszik fel velük a versenyt, de abból sokkal kevesebbet veszek, hiszen más a használati jellegük. És most megyek a konyhába "alkotni". Szép napot a csapatnak!
Nelly
Szóval a vérnyomásom nekem is egy ideig magas volt, 170 körüli, és szedtem a csökkentőt, aztán vége lett 4 éve a választásoknak, aztán elment a lányom Veszprémbe, majd felvették a menyem Pécsre, és lassan beállt az élet a megszokott ritmusba. Így az én vérnyomásom is egy év után visszállt 135-138-ra. Ez már az ideális érték, abba is hagytam a gyógyszert, már 1,5 éve nem szedem, de bizony ha valamin felhúzom magam, hirtelen felugrik néha 150-re. Ilyenkor aztán gyógyítgatom magam a az alább leírt módon, meg néha egy eleniumot is be kell kapnom, és aztán minden rendben van. De szerencsére ez is csak nagyon ritkán van. Más szóval túl vagyok a krízisen. Kívánom, hogy Te is így vészeld át, mert az orvosom szerint a magas vérnyomások egy része a stressz miatt alakul ki, és ha sikerül kiküszöbölni, akkor vissza áll minden a régire. És ez a jobb, mert a másik tipus egész életében kell, hogy szedje.Na, most jól kitárgyaltam a kenyeres fórumon az egészségügyi témát. Nelly
Szia Kenyérke sül a kenyérkém.
Az első könyvet én is megvettem és van egy másik
Ellen A. Harick:Kenyérsütés géppel
Még egyikből sem sütöttem csak nézegettem.
Szia Kenyérke! Látom, Neked alaposan felborult az órarended. Már kora hajnalban fenn voltál! Legalább lement a vérnyomásod? Ha hiszel benne, akkor a középső (leghosszabb) ujjad kellene az ujjhegy felé maszíroznod. Vagyis egy másik ujjaddal kört formálsz, és ebbe dugod bele azt a bizonyos ujjat. Majd fenntről lefelé húzogatod 3x,4x-szer. Nekem beválik akkor, ha hirtelen akarom a vérnyomásom lejjebb vinni. Majd folytatom, csak skypen keresnek.Nelly
A lényeget majdnem elfelejtettem! Vettem két kenyérsütőkönyvet! Ki tud ellentállni a szép könyvnek? Én nem, pedig már helyem sincs a lakásban.
HOLLÓ ÉS TÁRSA kiadásában:
1. Kristiane Müller-Urban: Kenyérsütés otthon - friss és ropogós kenyerek a sütőből
2.Cornelia Zingerling: Kenyérsütés - A mandulás kenyértől a fonott kalácsig
Kezdőknek ajánlom, mert sok sok alapismeret van mindkettőben. A liszttípusokat viszont itt sem magyarosították. A gyakorlat, vagy a fórumokban feltett kérdés viszont ezt a gondot könnyedén áthidalja.
Nekem az ötletek érdekesek, s aztán jól elmorgok a kovászos rozskenyerek felett. Ronda, aszott, szikkadt, deszkakenyerek az én fogalmaim alapján. A hozzávalókat viszont jól lehet módosítani. - Remélem nem visít senki a csendes látogatók között :-))
Négymagvas darakenyér úgy néz ki mint a vályogházak téglájához bekevert törekes sár.
A Fűszeres parasztkenyér pedig a kiszáradt szikes talajra emlékeztet.
Ettől függetlenül egyszer azért biztosan elkészítem, mert kíváncsi vagyok s nincs kizárva, hogy mindenek ellenére ne lenne finom.
Szép napsütéses hétvégét mindenkinek! Alkossatok szépeket s írogassatok, hogy hadd olvasgassam én is!
Gondoltam, hogy ne hiányoljatok túl sokáig, írok néhány sort s aztán ez lett belőle:
Végre itt lehetek egy kicsit megint. Sajnos abban a korban vagyok, amikor az egészségügyi defektek halmozódnak, elhúzódnak. Mindig makkegészséges voltam, de a stressz sajnos a vérnyomásomra is kihatott s úgy tűnik tartósan.
A politikában állandó a sárdobálás, nyerészkedési és hatalomvágy. A társadalomban hatványozódnak a problémák.
Tegnap az orvosnál voltam s kicsit beszélgettünk, így az egészségügy nehéz helyzetéről is válthattunk pár szót. A házi orvos kórházban jártában feltűnt a sok romabeteg, bennem pedig felvetődött a gondolat, hogy ezek a betegek névszerint, tehát nem csupán a romákról beszélve, vajon mennyivel járultak hozzá az egészségügyi intézmények és szolgáltatások fenntartásához.
Kaptam egy újabb receptet vérnyomáscsökkentő tabletta kiváltására. 1440 Ft, nekem 440-et kell fizetni. A másikért 700-at fizettem s úgy emlékszem 2600 recept nélkül.
Eszembe jut ifjú kollégám kifakadása egy alkalommal. Talán úgy 1-2 évvel ezelőtt, amikor ilyen bogyókra még nem volt szükségem... Ő soha semmilyen gyógyszert nem szed...Hm. 20-30-40 évesen nekem sem kellett, de ilyen fertőzéseket hordozó közegben sem dolgoztam mint most. Ezek a bogyók pedig sajnos korral járnak. Nem szóltam semmit, hisz a mindennapi politikáról volt szó. Az a figyelmét úgyis jobban lekötötte. Majd 20-30 év múlva ő is megtapasztalja, a politikát pedig nagy ívben le*, mert a mindennapi kis gyötrelmek igencsak zsebbe, testbe s lélekbe markolóvá tudnak válni. Aztán rájön arra is, hogy az ember nem lesz attól boldogabb, ha a „nagyok” gazdasági helyzetét s viseltes dolgait vizslatja s neki kicsinek a dolgok menetébe még tömegesen sincs nagy beleszólása, ha a törvényeket nem ő maga teremti önmagának. Annak idején anyámat én sem igen értettem meg az ilyen dolgokról. Most sokszor eszembe jut, s egyre inkább visszanéz rám a tükörből s 1-2 fotómról.
Visszatérve a romákhoz. Más az életvitelük, szemléletük, melyet a jelen társadalmi követelményekhez én nem látom, hogy kellően egyeztetni lehetne. - Az ősértelmiség Budapesten mást papol. Élne csak itt! - Ha mi, akik a közös asztalhoz hozzájárulunk, már nem leszünk, akkor nem tudom, hogy ők majd honnan vesznek el népes családjuk eltartására bármit is.
A gyerekek, azok mindenhol gyerekek. Büszkén mutatják be a kistestvéreket. Kedvesek, aranyosak, szépek, okosak, de mennél többen vannak, annál inkább látszik, hogy körülöttük nincs rend. Az ingyen könyveket szétszaggatják, elhagyják. A füzeteket is egyre katasztrofálisabbak. A tanulásról nem is beszélve. Nem csodálkozom, hisz az ifjú húszon egynéhány éves anyukák, apukák 90 s jó néhány százalékos többsége legfeljebb kegyelem 2-essel fejezte be az iskolát. 30 évesen talán rádöbben, hogy másképpen kellett volna, de akkor már 3-5 kisgyerekkel mit csinál, hová menjen. Aztán, amikor a gyerekek cseperednek, sorsuk megismétlődik. Már nem ők integrálódnak, legalábbis ott nem ahol én járok, hanem az a néhány többséget képviselő kisebbséggé sorvadt s ottrekedt magyar. Aki egy kicsit tehetősebb elszivárog, elmegy, a romák pedig maradnak, mert nekik a közösség az elsődleges, hisz abban van az erő s a gyakran véresen kiverekedett helyüket e közegben ritkán adják fel. Aztán amíg a szomszéd kertjében terem valami, az óljában kárál a tyúk, esetleg liba, kacsa, a polgármesteri hivatal is fizet, ingyen van a víz, a szeméthordás. Mehetnek az orvoshoz. Vajon minek mennének máshová. A városba szerencsétpróbálók csupán a piac körül lebzselnek csoportosan a padokon. Lecsúszott kortalan idősebbek, akiket fiaik rozzant autókba zsúfolva „várost látni” hoznak.
Folyamatosan magas a vérnyomásom. Nem lesz így jó megvárni a reggelt. Tartok a szövődményektől, a finom hajszálerek tönkre mennek. Az ilyen nyavalyáknál a szem és az agy finom hajszálerezetével különösen nagy veszélynek van kitéve.
Egyébként van jobb témám is. Tökfesztiválról hallottam az Őrségben. Csak ne lennék ilyen ramaty állapotban, szívesen elmennék egy ilyen jó tökbulira.
PS.
A cocializmus 50 éve alatt nem volt ennyi buli, de voltak brigádbulik. Elment a szocialista brigád együtt a moziba, színházba, aztán beragasztották a belépőket a nagy brigádkönyvbe.
Én kimaradtam az ilyenekből, mert amikor itt volt, akkor én Németországban voltam, amikor ott kezdődött, akkor már megint valahol úton voltam.
Egytucat ilyen brigádkönyvet találtam egyszer egyik cég kulturhelységének a sarkában, amikor már ez a program is lefutott. Most folyik mindenhol a vendégcsalogató program, hogy legalább abból csorogjon némi pénz ha már a termelői munkahelyek kipusztultak.
Szóval van mit aprítgatnom a napi tejecskémbe, de ma se tejem se kenyerem! Nem sütöttem, a tejet meg elaludtam. Nincs is kedvem sehová menni. Itt vár vagy 60 dolgozat… Azért enni is kellene valami, mielőtt nekiugrok. Van egy kis elfekvő főzőtök készletem. Egy kis tökpuffancsra vágyom :-))
Kenyérke vasalni legtöbbször én is azt szoktam amit éppen felveszünk (esetleg még egyet-kettőt).
A páromnak az ingeit kell főleg vasalni, mert ha tárgyalni megy akkor sajnos ez kell.
Ágyneműt már idejét sem tudom mikor vasaltam.
Ha lehet akkor én is olyan dolgokat veszek amit nemigen kell vasalni, de hát azért vannak kivételek.
Sziasztok!
Hát Margitka nálatok igen csak zajlik az élet. Remélem a kisgyereknek nem lett nagyobb baja.
Én olyan aggodós vagyok, hogy biztos nem nagyon engedném az unokámat egyedül biciklizni. Jól van tudom, tudom.....
A lányaimat csak ott engedtem ahol nem járt autó. A fiúk vidéken nöttek fel, hát ők állandóan bicikliztek. Mikor hozzám kerültek, hát addig nem voltam nyugodt mig haza nem érkeztek. Unokám már feláll a hintában, de olyan tündéri amikor meglátja a rémült tekintettemet, hát azt mondja.. Jól van Vali leülök. Nem attól félek, hogy leesik,mert fű van alatta, hanem attól, hogy a nehéz hinta fejbevágja.
Kisebbik lányomnak a szeme mellett van egy forradás ami a hintától van.
Mindjárt bekészítem a kenyerem, mert elfogyott.
A vasaláshoz én is hozzászolnék! Én már mindenről leszoktam. Soha nem vasaltam hegyeket. Csak annyit, amit frissen felvettünk. Krepp ágyneműt használok. A levedőt, törülközőt, törlőruhát mindent szép símára kihúzva a napon szárítok ha tehetem, aztán összehajtogatom, az ágyneműt frissen mosottan szeretem. Reggelo mosok, este felhúzom. Telen van váltás, mert lassan szárad és nincs napfény.
Ma már azt is megnézem hol dolgozom. A vasalt, kosztümös, gálacipős munkahelyeket nem nekem találták ki! Sportosan, egyszerűen járok. Ha jelenés van, akkor megválogatom ha tehetem. Útálok valahol órákat feszengeni. Műszálas hormit nem hordik. A pamut 1 ó, 1 napi munka után úgyis kutyarágott. Átöltözési lehetőség = 0, akkor meg minek törjek magam. Legyen az szép aki 2 házzal arábbról billegteti oda a fenekét. Ott ahol nekem is csak billegtetni kell, igyekszem én is :-))
Hát, sajnálom, hogy így kiestem az esti beszélgetésből, de jó hosszú áramszünetünk volt. (Köszönöm Julikának, hogy megírta!)
Nem tudom ma mi volt itt a környéken, de baleset, baleset hátára jött. Késő délután elütött egy autó egy kisgyereket. A gyerek biciklivel elévágott egy kis utcából, még fékezni sem volt ideje az autónak. A gyerek életben maradt mentő vitte el, de egyelőre nem tudok róla többet. Nem sokkal ezután nagy szirénázással mentek a tűzoltók (mindig itt mennek előttünk, mert ez a főútvonal ami a környező városkákba vezet és a közelünkben van a tűzoltó laktanya). Valahol a közelben szintén valami balesethez mentek, amikor is az egyik nagy kocsijuk néhány házra tőlünk belerohant egy ház kertjébe, de lehet, hogy a házba is. Itt a főúton javítás miatt most csak egy sávban mehetnek az autók, valószínűleg emiatt, illetve valami szabálytalankodó autó miatt történt a tűzolókocsival a baleset. Na ezután megállt az élet, minden kocsit eltereltek, aztán egyszercsak kikapcsolták az áramot. Gondolom ahhoz, hogy kiemeljék a kocsit a kertből valami nagy darus vagy hasonló autó kellett, ezért aztán elővigyázatosságból kikapcsolták az áramot is, nehogy baj legyen belőle, ha elszakad egy felső vezeték. Hát ez volt a mai este története. Remélem a kisgyereknek nem lett komolyabb baja, majd biztos megtudok róla valamit a következő napokban.
Holnap remélem szebb és békésebb nap lesz. Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok, üdv, Margit
Úgy látomk most már tényleg ki kell próbáljam. Én is jól érzem magam köztetek, csak hát tényleg napi 9 órás munka és a többi teendő mellett csak keveset tudok itt lenni. És sütni is kevés idő jut.
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nelly
