Ne haragudjatok meg rám, de én közzé sem tenném a képeket. Azok személyesen az enyémek. Más fájdalmát senki nem érzi igazán. Én akkor belehaltam, és még a részvét sem esett jól. Senkivel nem akartam beszélni róla. Még a munkahelyemről is kiléptem, akik emlékezhettek volna, vagy rákérdezhettek volna a dolgokra.Ne is beszéljünk itt ilyen borzalmakról!
Limara, légyszives a receptet is hozzad. Jó az összállitás, most a chilis és paprikás (rém pikáns) csokik mennek nálunk. Nemsokára jön a fiam szülinapja, többféle különlegességgel készülnék.
Olvasgattam egy kicsit visszafelé, és én is belelolvastam az említett blogba. Miközben olvastam, a szó szoros értelmében megfájult a szívem. Szerintem a világon nincs fájdalmasabb érzés annál, amikor egy anya temeti a gyermekét. Én tiszteletben tartom, hogy folytatják a blogot a kislány után, de én a leírtak és a látott képek után úgy döntöttem, hogy nem tudok oda benézni többet. Annyira beleélem magam az ott olvasottakba, hogy soha nem megy ki a fejemből és ilyenkor minden rosszat belegondolok.Sajnos nem tudom elvonatkoztatni magam ha ilyen rossz dolgokról hallok, és itt zakatol a fejemben állandóan. Sajnos én is láttam a közvetlen szomszédunkban(Anyukáméknál) egy anyát aki ilyet élt át, borzsasztó. Isten őrizzen a bajtól és a betegségektől mindenkit! Az ember ilyen helyzetekben nem nagyon tud vígasztaló szót mondani. Nem is igen lehet..
Azért visszazökenve a végre napsütéses mai napba, kívánok mindenkinek Boldog Bálint és Valentin napot!
Bezsa, kösz. Igazán én sem igazán ünneplem, a családomat lepem meg, és ők engem, de ez Valentin nélkül is csináljuk. Én is azt hiszem minden nap Valentin-nak kellene lennie, és magamhoz mértem ígyekszem is azzá tenni. Bár a környezet ebbe sokszor keresztbe tesz, de ennek ellenére igyekszem széppé és tartalmassá tenni.
Kartika köszönöm és nagyon szívesen. Bár én nem Valentinozok úgy igazában, mert nekem mindennap Valentin, én ezt adom a barátaimnak e nap alaklmából, meg a mindennapok alkalmából.
Jó, hogy vagytok és mindennap tudok veletek "beszélgetni".
Én is hozzászolók az ewing blogol laphoz. Becsületesen bevallom, csak ráklikkeltem és a képek láttán ki is léptem belőle. Bennem is mély fájdalmakat szakított fel, amit nem akarok átélni újra. (lehet hogy homokba dugom a fejem) és Szavai Kati, megértelek teljesen, nincs szó erre én tudom! Csak átérzem fájdalmad és tudom milyen! én is elvesztettem a gyermeket 14 hónapos korában, rengeteg szenvedés után. Nem felejtem soha, de ígyekszem előre nézni és élni a két másiknak, hogy nekik megadjak minden szeretetet, szépséget amit tudok, és hálát adni Istennek értük!
Ezen a napon (nekem a szeretett ünnepe ez is) szeretném megköszönni elöször is Margitkának, hogy van ez a "MI LAPUNK" , tudjátok én az eleje óta ezt írom. Margitkának nagyon sok munkája van benne, az ő érdeme nagy részben, hogy ez a lap van, él és működik. De a mi Lapunk is, mert is kellünk hozzá mindannyian akik ilyen szinessé és sokoldalúvá tesszük, mindannyian benne vagyunk ebben a lapban. Megköszönném még külön Batkának és Bezsának aki sok órát töltött el azzal, hogy mi könnyebben kezelhessük a lapunkat. Mindenkit köszöntök mégegyszer!
Terveztem, hogy éjjel majd egy jókívánsággal fejezem be a napot, próbáltam is írni valamit, de az utolsó hozzászólásom után egyszerűen nem tudtam összeszedni magam.
Köszönöm Limarának, hogy segített
Most tehát én is nagyon szép napot kívánok mindenkinek! Kívánom mindenkinek, aki ünnepel, hogy szép legyen az ünnepe, és mindannyiunknak, hogy az év többi napján is sok-sok szeretetet tudjunk egymásnak adni. Üdv, Margit
Kata!
Elképzelni se tudom azt a fájdalmat amit egy gyermek elvesztése mér az anyai szívre.Csak azt tudom a gyermek mosojánál nincs nagyobb boldogság és vigasz!Szeretettel gondolok rád és családodra!
Nagyon borzaszto es szivfacsaro dolgokrol irtal. Eltudom gondolni hogy erezhetsz. Nekem is vannak hasonloim, de En nemtudok beszelni rola.EZ a gondom. Remelem, a kislanyod jol van es egeszseges!! Szomoru dolgok ezek amit az egyik ha nehezen is de egy ido utan "feltud "dolgozni.Vigyazzatok magatokra es egymasra!!
Tudjátok, én is megnéztem ezt a blogot, de nem bírtam sokáig, annyira megrázott. Kati is olyan fájdalmakat élt át, amihez egyszerűen találni sem lehet szavakat. Együtt érzek veled, bár tudom ezek a szavak nem sokat fejeznek ki. Sokszor elgondolkodom, hogy miért van az, hogy néhányunkat ilyen kemény pofonokkal ostoroz az élet? A Valentin napot én is rettenetes majmolásnak, üzletnek éreztem nagyon sokáig, és még ma sem szeretem ezt az oldalát, de amikor ilyen szomorú sorsokról olvasok, azt gondolom, arra nagyon jó ez a nap, hogy egy pillanatra megálljunk, és a barátaink, szeretteink, szerelmeink létét egy kedves lappal, gesztussal megköszönjük, hálát adjunk érte. Mert tudjuk jól, hogy mindennap kellene, de ez bizony a mai rohanó, sokszor érzelemmentes világban nem így van. Reggel a kisfiaim, férjem tányérjára oda csempésztem egy pici csokoládé szívet, és az ő örömük máris szebbé tette ezt a napot. No, be is fejezem....
Legyen nagyon szép napotok, BOLDOG VALENTIN NAPOT KÍVÁNOK!
Épp most jöttem vissza én is, mint írtam, 7. óta minden este benézek.
Köszönöm, hogy elmesélted nekünk az életednek ezt a fájdalmas részét. Nincsenek szavaim, amik kellő módon kifejeznék az érzéseimet, nagyon megrázott, amit írtál. Remélem a kislányod valóban vígaszt, de legalábbis enyhülést hozott a fájdalmatokra. Sok erőt kívánok, hogy vidám emberré tudjátok nevelni őt! Minden jót, Margit
Sziasztok Lányok!
Nem hagyott a kíváncsiság békén és elolvastam a /ewing blogol / történetet.
Hát nehéz erre szavakat találni, nem is lehet igazán és engem nagyon felzakaltott, mert sajnos tudom milyen az ha valaki elveszíti a gyerekét.
A képeket látván együtt tudok érezni a családdal.
Azt kívánom nektek, hogy ezt soha ne tudjátok meg milyen bórzalmas érzés!
Én a mai napig úgy vagyok, hogy nehezen tudok róla beszélni, mert nagyon felzaklat ha rágondolok.
Mindig úgy érzem, hogy már elég erős vagyok de egy pillanat alatt rájövők, hogy még sem.
Annyit elárulok nektek ha már bele kezdtem az írásba, hogy én 2004. dec.23- án vesztettem el a fiamat aki akkor volt 23. éves.Éppen hét hónapos terhes voltam akkor.Nagyon nehéz idők voltak, mert ez nem volt elég csapás, két napra rá meghalt Apósom, és a fiam temetése után két napra meg Apukám halt meg a szemem láttára.Ha a kislányom nem szűletik meg ,akkor nekünk a karácsony többé nem ünnep csak Ő miatta tartjuk meg.Ő tartott minket életbe, a mai napig is.
Hát ennyit az én történetemről, nem is akarlak bennetek tovább szomorítani.
Ne haragudjatok, hogy leírtam lehet nem kellett volna, csak annyira együtt tudok érezni mindenkivel akivel ilyen szőrnyű dolog történik!
Midenkinek sok szépet kívánok!
Üdv: Kati
Kedves Látogatók! Sajnálattal arra jutottam, hogy átállítottam a társalgót, így most csak regisztrációval és belépve lehet ide is írni. Üdv, Margit
Hangulatjelek
A linkek új ablakban nyílnak. A kívánt vigyorik jobb klikkel másolhatók a hozzászólásba. Aki nem Internet Explorert használ, a bal oldali menüben találja a súgót.
Margit: emmargit@gmail.com
Egyéb elfoglaltságaim miatt átmenetileg nem tudok a levelezésemre kellő időt fordítani. A problémákat, kérdéseket inkább a fórumban kérem feltenni, ahol többen is segítséget tudnak nyújtani, mert nem ígérem, hogy belátható időn belül válaszolni tudok az e-mail-ekre. Elnézést: Margit
AJÁNLOM AZ OLDALT
. (nálunk a Sport szelet a befutó)
